Die Tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali lapnak Én voltam az egyik utolsó rock ’n roller a német politikában címmel ad interjút az önbizalomhiánytól sohasem szenvedő Joseph Martin Fischer, aki a nagykoalíciót valószínűsíti.
Fischer kedden jelentette be visszavonulását, amely nem függ a kancellár személyétől, nyilatkozta a még külügyminiszter. Schrödert időben tájékoztatta a jövőt illető azon tervéről, ha a választásokat követően nem marad hatalmon a vörös-zöld koalíció, akkor visszavonul a politika első vonalából. Az a vörös-zöld fejezet, melyet generációja írt, „visszavonhatatlanul véget ért”. Ha valaha egy új vörös-zöld projekt jön létre, az már egészen másmilyen lesz, „beágyazva teljesen újfajta normalitásba”.
Jövőjét illetően a lapnak kijelentette: a „Bundestag hátsó sorában fog ülni, gondolkodni és hallgatni”. Véleménye szerint ő maga generációja egyik utolsó rock ’n rollere volt, utána már minden pártban csak a playback generáció következik.
Fischer szerint a választások elsöpörték a politizáló Berlint. Az összes önjelölt szakértő tévedett – vélekedett. Majd leszámolt a médiával is: „Nekik egy nagypofon jutott. Durr! A Spiegel, a Zeit és az összes többi szerkesztőség konzervatív vezetőjének, akik összekeverték a zsurnalizmust a politikával, saját konzervatív erkölcsi kódexeik szerint a kardjaikba kellene dőlniük – természetesen politikai értelemben.”
Fischernek sohasem okozott problémát, hogy magát baloldalinak nevezze. „A baloldal stratégiai hibája volt, hogy a PDS-t a 90-es években nem integrálták, ami magában foglalta volna a múltjukkal való szembenézést is.” Annak ellenére, hogy alig valamivel ért egyet Gysivel, vagy Biskyvel. „Ők is ehhez a társadalomhoz tartoznak, az egységben ők is benne vannak.”
Erős érzelmi felindultságában Fischer tőle szokatlan kijelentésre ragadtatta magát: „szeretem ezt az országot” – mondta. Majd a konkrétumok helyett szokásos közhelyeket sorolta: a vörös-zöld projekt ideje alatt Németország nyitottabb, környezettudatosabb, szabadabb, önérzetesebb lett.
Die Zeit (zeit.de)
A szociáldemokrata értelmiség házilapjában Gerhard Schröder sajnálkozását fejezte ki a választások estéjén a televízió nyilvánossága előtt tanúsított viselkedése miatt. Szerinte fellépése nem volt optimálisnak nevezhető, viszont annál őszintébben viselkedett. Ugyanakkor megnyugtatta olvasóit, túlzott eufóriája nem alkoholnak volt köszönhető.
Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazin Peer Meinert Ratzingert csak csekély többséggel választották meg címmel idéz a baloldali olasz hetilap, a Limes pénteki számában megjelent naplóból.
Így választottuk pápává Ratzingert címmel a Limesben megjelent napló egy kisebb szenzáció. Eszerint a bajor bíboros legjelentősebb konkurense az argentin Jorge Mario Bergoglio volt.
A mindent eldöntő negyedik fordulóban 84 szavazattal választották meg, írja a névtelenségbe burkolózó naplóíró, ami csak hét vokssal több, mint a szükséges kétharmados többség. A naplóíró szerint még a hamadik fordulóban is 40 szavazat érkezett Jorge Mario Bergogliora. Ratzingerre ekkor 72. A Corriere della Sera úgy értesült, hogy Ratzinger riválisa az utolsó forduló előtt kifejezetten bejelentette „visszavonulását“ – csak így vált lehetővé a német főpap megválasztása.
A jezsuita Bergoglio, Buenos Aires érseke, határozott híve a fejlődő országokban végrehajtandó szociális reformoknak, s az a főpap, aki a térség szélkakasként viselkedő politikusaitól kellő távolságot tart. Támogatói őt tekintették a pápaválasztáskor részletesen vitatott harmadik világ felé nyitás szimbolikus személyének.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A vezető német konzervatív napilapban Heike Schmoll Hitek együttélése című cikkében foglalkozik az augsburgi vallásbéke 450. évfordulóján a növekvő európai felekezeti konfliktusokkal.
A vallási felekezetek együttélési problémái nem számítanak újkori jelenségnek. Ma közhelynek számít szabad akaratból egy vallás, egy felekezet, vagy éppen a vallástalanság mellett dönteni. A XVI. században komoly vívmánynak számított a Német Birodalmon belül a katolikus és lutheránus egyház békés egymás mellett élését szabályozni. Az 1555. szeptember 25-i augsburgi vallási béke szabályozta az egyházszakadás ideje alatt érvényes viszonyokat.
Jelenleg a különböző vallások és felekezetek békés egymás mellett élése gyakran csak a világnézeti közömbösségen alapul, aminek semmi köze sincs az igazi toleranciához. Másokat tolerálni mindig azzal az erőfeszítéssel van összekapcsolva, hogy a másik vallását az illető ismerje és tisztelje. A vallásszabadság a modern, a felvilágosodás utáni értelemben azt jelenti: egyetlen vallás, vagy világnézeti közösség sem követelheti magának a vallásszabadságot, anélkül, hogy mások vallási meggyőződését és alapjogait ne tisztelje.
Éppen ez teszi az együttélést a muzulmán csoportokkal olyan nehézzé. Mert egyrészt az iszlám egyenjogúságát követelik, ugyanakkor kitartanak a más vallásokkal és világnézetekkel szembeni felsőbbségtudatuk mellett.
origo.hu
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán
