Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív napilap vasárnapi kiadásában Nincs esély a lelki-morális fordulatra címmel elemzi a németországi választási kampányt.
Angela Merkel és a CDU/CSU győzelme esetére SPD, a zöldek és a baloldali párt által jósolt konzervatív ellentámadás veszélye még nevetségesebb, mint 23 éve, amikor Helmuth Kohl került hatalomra, hiszen semmilyen szellemi és erkölcsi fordulatnak, a vörös-zöld koalícióval szemben felállított „ellenprogramnak” nincs nyoma. A CDU és CSU „kormányprogram” néhány gazdaságpolitikai lépést tartalmaz, melyet kiegészít pár családpolitikai nyilatkozat. Ezek tekintettel a költségvetés helyzetére alig tekinthetők többnek mint viccnek. Nem fedezhető fel a polgári-keresztény világképhez történő visszatérés akarata, mely a gazdasági szabadságot erkölcsi kötelességekkel kapcsolja össze.
Nem elég annak a megállapításnak a kiplakátolása, miszerint a család „az együttélés legfontosabb formája”, ha az előző kormány ezzel ellentétes törvényeit nem kívánják visszavonni – írja a lap. Ködös családfelfogások nem korrigálják egymást.
Kereszténydemokrata politikusok – ezt tudja Angela Merkel is –, nem ültethetik át egy az egyben az egyházak értékkánonját. De olyan semmire sem kötelező kijelentések, mint „örülnék neki, ha a keresztény hit ismét jobban meggyökereződne a társadalmunkban” nem pótolhatják a politikai cselekvést.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap A nagy varázsló című írásában elmélkedik az elmúlt napok SPD közvélemény-kutatási sikereiről.
Schröder 1998-as választási kampányban úgy fogalmazott: egyetlen kérdésben kívánja megméretni magát, hogy sikerül-e neki jelentősen csökkenteni a munkanélküliséget. Mára kiderül: bárhogyan is manipulálja a statisztikát, nem sikerült neki, ma is a németek legnagyobb problémája a tömeges munkanélküliség. S mégis az SPD az elmúlt napokban javítani tudott közvélemény-kutatási eredményein. Schröder saját szavai szerint sem érdemli meg, hogy újraválasszák, mégis személyes összehasonlításban megelőzi kihívóját.
Schröder kampánytrükkje abból áll, hogy a közvélemény figyelmét a valódi problémákról eltereli. Ezt már 2002-ben is bemutatta, amikor úgy tett, mintha az Egyesült Államokban már elindították volna azokat a csapatszállító járműveket, melyek a német katonákat Irakba viszik. A Schröder-Stoiber párviadalban a kancellár kiválasztotta magának a németek kedvenc ellenfelét, Busht, és ellene harcolt, nem pedig kihívójával küzdött.
Most Schröder a szükséges fenyegetést – amitől megvédheti az országot – egy tiszteletre méltó professzorban találta meg. Paul Kirchhof heidelbergi professzor, aki egy konzervatív vezetésű kormány pénzügyminiszteri posztjára is esélyes, egységes jövedelemadó-kulcsot vezetne be, s adókedvezmények, adómentességek egész sorát szüntetné meg.
Schröder, a varázsló és vitaképességben semmivel sem gyengébb segédje, Joschka Fischer a „heidelbergi professzort” mint őrült tudóst, szociális démont ábrázolja, aki legszívesebben kísérleti nyulait a mélyhűtőbe dugná. Csak a Schröder/Fischer csapat – így szól választási üzenetük – képes megakadályozni, hogy az egységes adókulcs „jégkorszaka” borítsa be az országot. Pedig egyáltalán nem Kirchhof víziójáról kell szavazni, és mindenki elgondolhatja, mi marad belőle, ha a CDU és CSU szociálpolitikusai végeztek a professzor javaslatával. Mégis a vörös-zöld koalíció úgy tesz, mintha a CDU/CSU egy elszegényedési programot tett volna le az asztalra. Úgy tűnik, sokan el is hiszik ezt.
origo.hu
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról
