Financial Times Deutschland (ftd.de)
A tekintélyes gazdasági lapban Wolfgang Proissl Brüsszelből és Mark Schieritz, Athénból keltezett Könyvelési trükkök veszélyeztetik az EU stabilitási paktumot című írásában foglalkozik az uniós tagállamok növekvő költségvetési fegyelmezetlenségeivel.
Azok a könyvelési trükkök, melyekkel az uniós tagállamok a költségvetési hiányukat lefaragják jóval elterjedtebbek, annál mint ahogyan azt eddig feltételezték. „A kormányok kritikus költségvetési helyzetben, vagy éppen rossz konjunktúra idején rendszeresen a mérleghamisítás eszközeihez nyúlnak”, nyilatkozta Jürgen von Hagen, a bonni egyetem Európai Integrációs Kutatások Központjának pénzügypolitikai szakértője.
Jelenleg 10 állam sérti meg a 25 EU tagállamból a költségvetési hiányt a GDP 3 százalékában engedélyező maastrichti deficitkritériumokat. „Mivel ezek a merev szabályok érvényesek, egy egész ipar alakult ki, amely a tanácsokat ad az adott kormányoknak, miként használhatják ki a rendelkezésükre álló mozgásteret”, nyilatkozta a görög pénzügyminiszter George Alogoskoufis e lapnak. A görög kormány jelenleg az amerikai Citigroup bankcsoport segítségével megkísérli pénzzé tenni adóköveteléseit. Ennek keretében a kormány a jövőbeli adókat adja el. Hasonlóval próbálkozik Portugália és Olaszország is.
Az eredmények lakkozása ugyan nem törvénytelen, de azzal fenyeget, hogy deficitkritériumokba vetett bizalom végleg elolvad. „A stabilitási és növekedési paktum elveszíti hitelességét, mert a kritériumok mindig alááshatók”, nyilatkozta von Hagen. Az Euromoney szaklap már a deficitszámítások „Enronizálásáról” beszél – utalva az amerikai energiacég az Enron milliárdos csődjére, melyben komoly szerepet játszottak a meghamisított mérlegek.
Mindenekelőtt az új EU tagállamok élnek az európai pénzügyi körök véleménye szerint az úgy nevezett PPP trükkökkel. Főként Magyarország és Lengyelország mutatkozik igen kreatívnak a PPP projekteket illetően. Statisztikusok arról számolnak be, hogy egyre több bank, építőcég és ügyvéd érdeklődik az iránt, miként lehet PPP szerződéseket úgy átalakítani, hogy annak ne legyen „Maastricht hatása”. Ezt követően a lap röviden bemutatja a budapesti kormány költségvetési trükkjeit.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Hans-Jürgen Leersch Amiért Stoibernek nem szabad pénzügyminiszternek lennie című írásában enged bepillantást a nagykoalíciós személyzeti pókerbe és a müncheni hatalmi birkózásba.
Edmund Stoiber számára nincs visszaút: Ha létrejön a nagykoalíció, akkor a CSU vezetője bársonyszéket kap Berlinben. Azt azonban, hogy melyik tárcát fogja vezetni az magában a CSU vezetésben is hevesen vitatott. Stoiber az elmúlt hétvégén sokat beszélt a költségvetés és pénzügypolitika kérdésekről. S a sajtóban már azonnal arról találgattak, hogy a bajor miniszterelnök a jelenlegi pénzügyminiszter, Hans Eichel utóda kíván lenni. Amikor Stoiber szerda este Münchenben tárgyalt pártja legszűkebb vezetésével, ők behúzták a vészféket: Stoiber nem vállalhatja ezt a minisztériumot. „Nem lehetünk mi a villámhárítók a mindazon szörnyűségekért, amelyet ennek a kormánynak meg kell tennie”, nyilatkozta tömören a megbeszélés egyik résztvevője.
Mindegy, hogy Stoiber pénzügyminiszteri szándékai komolyak voltak, vagy pusztán egy tesztballon a hatalmi harcban: A reakció egyértelmű volt. A CSU legbefolyásosabb embere kénytelen volt nyíltan az övéével ellentmondó véleményeket végighallgatni. A pénzügyi tárca iránti lelkesedés finoman fogalmazva, igencsak korlátok között maradt, nyilatkozta egy az egyeztetésen megjelent személy. Mindenki jól emlékszik arra, hogy Theo Waigel bonni pénzügyminisztersége idején, annak takarékossági csomagjai miatt milyen sok szimpátiát veszítettek el.
CSU elnöke választási joggal rendelkezik a leendő kormányban, elsőként szemezgethet a kabineten belül a CDU-nak járó tárcák közül. Bajorország elsődlegesen a gazdaság, a közlekedés és infrastruktúra területéből szeretne valamit megszerezni.
Stoiber örökségéért folytatott bajor utódlási küzdelmekben Erwin Huber kancelláriaminiszter úgy tűnik kezdi behozni lemaradását. A párt és Bundestag csoport elnöksége előtt kiváló beszédet mondott és egyúttal a témát is remekül eltalálta: A CSU-nak gondoskodnia kell a nagykoalícióban arról, hogy a javuljon a bajorországi infrastruktúra és a Transrapidot ( mágnes pályán futó gyorsvasút K.L.) végre megépítsék.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A vezető német konzervatív napilapban Dirk Schümer Mare crisium (A válság tengere) című velencei keltezésű esszéjében a Földközi-tengert metaforaként használva foglalkozik Európa jövőtlenségével.
A szerző szerint a feladatot – a tutajokon odavetődő menekültek fogadását – teljességgel ellátni képtelen Lampedusán azonban igazán az állam cselekszik illegálisan. Az olasz hatóságok tömegesen zsuppolják ki a menekülteket Líbiába, a szállításkor összezárva nőket, gyerekeket, férfiakat, anélkül, hogy azonosították volna őket. A Berlusconi kormány kemény bevándorlási törvényei után „szinte lehetetlen legálisan Olaszországba megérkezniük.”
A gyorsan elöregedő Európa valóban helyesen cselekszik amikor munkaképes nőket és gyerekeket, tehát potenciális nyugdíjkasszába befizetőket drága pénzen a Szahara túloldalára szállít, ahelyett hogy a gyerekeket fúvószenekarral és ingyenes pelenkával fogadná?
Törökország EU tagságának ötlete részben annak a naiv számításnak köszönheti létét, miszerint, az Elő-Ázsiából érkező emberáradatot már ott irányítani lehet, ahol a népek egymást ütik. S ez az elkeseredett kísérlet, mely a demográfiai vándorlásoknak Asszíria és Mezopotámia határain kíván úrrá lenni, a Földközi-tengernél a történelmi vakság mintapéldájaként hat.
Ha Törökország valóban hozzájárult Európa kialakulásához, akkor mint egy a kontinenset egyesítő Európa ellenes erő. Egyetlen tollvonással a törököket potenciális európaiakká nyilvánítani történelmi értelemben éppen annyira értelmes tett, mint a cigarettát köhögéscsillapító bonbonként eladni.
Európa egyre merészebb nyitása Bukaresten és Szófián keresztül Ankaráig és Jerevánig a legjobb esetben is olyan cinikus stratégiaként értelmezhető, miszerint ezen országok iszlám szomszédaikat legalább néhány évig hitegessék, hogy magukat demokratizálják és egy igencsak ködös perspektíva felvillantása érdekében stabilizálják, mielőtt egyetlen európai népszavazás, Észtországban, Írországban, vagy éppen Máltán véget vetne az egésznek.
Az az Európa, mely holdkórosként egyre inkább kelet felé terjeszkedik, az már képtelen a belső határain zajló hatalmas migrációs folyamot ellenőrizni. Mielőtt Ankara EU tag lenne, azaz legkorábban 2015 előtt, keletről már kurdok, arabok, pakisztániak kínaiak millió kelnek útra az összeomlóban lévő európai szociális rendszerek felé, mely még körvonalaiban sincs felkészülve erre a kihívásra. Az amúgy is sorra kerülő vándorlás így átengedi kultúránkat – azáltal, hogy egyszerűen a problémák előtt becsukja a szemét – a maffiózó emberkereskedőknek, minden emberi tragédiájával egyetemben, melyek ebből a helyzetből fakadnak.
A szigorúbb bevándorlási törvények, a parti őrség éjjellátó készüléke, s nyomorult tolonctáborok helyett Európának egy kvótákkal, a határokon történő tanácsadással, útlevelekkel és legális munkahelyekkel rendelkező bevándorlási politikára van szüksége. Mindeddig többnyire kriminalizált lelencgyerekek tűntek fel az európai gazdaságokban, akik ezután alámerültek és rendőrileg üldözötté váltak, hogy a legkisebb üzemben és a jóléttől duzzadó háztartásokban a rájuk eső legszemetebb munkát is elvégezzék, sokat mondóan, illegálisan. Európa, mely cizellált civilizációját egészen a vad Kurdisztánig kívánja exportálni, egyre inkább egy olyan öregek otthonára hasonlít, mely a kiszolgáló és ápoló személyzetét legszívesebben rabszolgákból válogatja össze.
origo.hu
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán
