Neumann Ottó: Milyen érdekes volna egy fantasztikus időutazás segítségével belekukkantani azokba az elemzésekbe, amelyeket – mondjuk – a 21. század történészei írnak majdan a mi korunkról! Ugye, az ország független, és elméletileg minden hibánkért magunkat okolhatjuk. Ámbár – ki tudja? Az euró bevezetése körüli zűrzavart és a meg-megújuló halasztgatásokat kis empátiakészséggel meg lehet majd magyarázni a költségvetésünk elkészítésére gyakorolt brüsszeli nyomással. A kereskedelmi tévékből a képünkbe zúdított szennyáradatot a globalizáció bénító szorításában követték el az illetékes potentátok. Talán azt sem felejtik majd el a jövendő történészei, hogy az állam függetlenné válása a lelkeket nem szabadította fel automatikusan az egykori elnyomók kóros befolyása alól. Miért ne lehetne például a néhány évszázaddal ezelőtti oszmán uralom következményének tekinteni, hogy nemzeti ünnepeinken rendre egymást gyalázzuk?! Hiszen az elkövetők együtt bérlik a parlamenti széksorokat. S mint tudjuk, rossz szomszédság török átok.
(Magyar Hírlap, 2005. október 25.)
Az egybillió hrivnyás kérdés
