Uj Péter: Útszéli Wittgenstein

Uj Péter: Csak az nyugtalanít engemet – útszéli Wittgensteinként, quasi –, hogy a reklámokról szóló metareklámnyelv elborítja lassan az agyakat, és itten nem arra a jelenségcsoportra gondolok, amelybe például az „ingyen” szó legyilkolása tartozik (lásd: „nulla forintos percdíj”, „nulla forintos kezdőrészlet”, ami ráadásul úgy hülyeség, ahogy van, nulla forint nincsen ugyanis, az nem forint, hanem semmi), hanem arra, hogy amikor végignézem a havonta elém kerülő öt-hat kommunikációs és reklámszaklapot, nehezen találok benne olyan mondatot, amely nem egy teljesen hétköznapi, egyszerű magyar nyelven is nagyszerűen megfogalmazható állítás marketinges metanyelvre átbonyolított változata. Ez a válságjelenség mindenkinél fölüti a fejét, aki túl sokat foglalkozik önmagával. (És ennyit még az újságírószakma sem foglalkozik önmagával, pedig ott is volnának narcisztikus hajlamok rendesen).

(Népszabadság, 2005. október 5.)