Néző László: Elnézést a kedves olvasóktól a nem teljesen szalonképes címért, amelyet ráadásul Csörsz István azonos című könyvétől vettem kölcsön, de olvasva egy múlt heti konferencián elhangzottakat, nekem rögtön ez a mondat jutott eszembe. A konferencián, amely a határon túli magyarság és a média viszonyait próbálta elemezni, az egyik szervező, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Törzsök Erika is felszólalt. Az ismert kisebbségkutató – aki korábban, 1991 és 1994 között a Szabad Demokraták Szövetségének kisebbségpolitikai titkára is volt – újszerű megvilágításba helyezte a határon túli magyarsággal kapcsolatos kommunikációt. Szerinte ugyanis az a baj, hogy elszakított testvéreink túl sokat panaszkodnak, s ráadásul a magyarországi média ezt a panaszáradatot gátlástalanul átveszi, egyfajta panaszipart megteremtve a közéletben, amely nem csupán hamis képet fest az elszakított nemzetrészek helyzetéről, de arra is alkalmas, hogy ellenségképet gyártson. (Törzsök Erika véleménye szerint a média a könynyebb utat választja az esetek többségében, „amikor kitágult világunk lehetőségeinek keresése, bemutatása, kihasználása, az összefüggések felmutatása helyett egyre provinciálisabb belterjességbe, leegyszerűsített érzelgősségsémákba kényszerít minket, a fogyasztót” – háborodott fel az elnök asszony.)
Összefoglalva: a kinti magyaroknak sokkal jobban megy a soruk, mint azt ők bevallják és mi – a média – közvetítjük, s ok nélkül haragszunk, ha haragszunk a románokra, szerbekre, szlovákokra, akik nagyon is rendes emberek. Különösen a politikusaik, akik lesik a magyarok minden kívánságát, a széltől is óvják őket, és általában is mindent megtesznek avégett, hogy a Trianonban, majd 1945 után újra nekik juttatott magyar nemzetrészek lélekszámban, jólétben, kultúrában a lehető legjobban gyarapodjanak.
(Magyar Nemzet, 2005. december 22.)
origo.hu
Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni
