Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Michaela Wiegel A szükségállapot után a „vandálvonat-botrány” című párizsi keltezésű írásában foglalkozik a terrorizált társadalommal és az egyre tehetetlenebb rendfenntartó szervekkel.
Alig oldották fel Franciaországban a rendkívüli állapotot, újabb vita robbant ki a közbiztonság kérdéséről az ún. „vandálvonat-botrány” kapcsán. Randalírozó fiatalok bandája Marseilles elővárosában 600 utazót terrorizált a Nizzából Lyonba tartó vonaton. Amint az állami vasúttársaság, az SNCF néhány napos késéssel megerősítette: közel 100 fiatal a Saint Raphael állomás után birtokába vette a vonatot és az utasokat erőszakkal fenyegetve kirabolta, több fiatal nőt szexuálisan zaklatott, s legalább egy tucat fülkét feldúlt.
A belügyminiszter válaszként egy 1000-1500 rendőrből álló nemzeti vasútrendőrség létrehozását helyezte kilátásba, e szervezetnek kellene a távolsági szerelvények utasait megvédenie. Sarkozy szerint e vasútrendőrségnek még az idén bevethetőnek kell lennie. Egyúttal „nulla toleranciát” ígért a fiatalkorú bűnözőkkel szemben, azonban bírálta a mostani jogszabályokat is, melyek a kiskorú bűnelkövetőkkel szemben elviselhetetlenül megértőek. A miniszter csütörtökön meghívta magához a belügyminisztériumba a bandák áldozatait, ahol ígéretet tett a történtek kíméletlen kiderítésére.
Sarkozy kísérletet tett televíziós fellépésében, hogy elterelje a figyelmet a rendőrség és az SNCF biztonsági embereinek csődjéről, akik egyeztetési hibák miatt a sorsukra hagyták az említett távolsági vonat utasait, annak ellenére, hogy a nizzai rendőrség óvott a részeg fiatalok randalírozásától.
Mint az csak később, csütörtökön nyilvánosságra került, a marseilles-i elővárosok szociális negyedeiben élő fiatalok már szilveszter éjszakáján feltűntek a rendőröknek, amikor megérkeztek a nizzai pályaudvarra. Számos ülést hasítottak fel késsel és egy utas feljelentést tett rablás miatt. A nizzai rendőrség 70 fiatal személyazonosságát ellenőrizte, akik közül 22-t rövid időre őrizetbe is vett, de néhány óra múlva őket is szabadlábra helyezte. Az új esztendő reggelén rendőrök kísérték a Nizzából kigördülő vonatot, de háromnegyed óra múlva Saint-Raphaelnél kiszálltak.
A legtöbb utast láthatóan annyira megfélemlítették a randalírozók, hogy csak töredékük mert feljelentést tenni. A rendőri vezetés bírálta az állami vasúttársaság reklámakcióját, mely szinte fillérekért, 1,20 euróért tette lehetővé az utazást és szinte a vonatokra csábította a randalírozókat.
Az egyre növekvő erőszakra a jobboldali-polgári kormány eddig nem talált más választ, mint a rendőrség erőinek megerősítését. Nem sokkal korábban javasolta Gilles de Robien oktatási miniszter rendőrőrsök létrehozását különösen problémás övezetekben fekvő állami iskolákban. Egy rendőrőrsnek kellene a tanárok biztonságérzetét növelnie és az erőszakra hajlamos diákokat a garázdaságtól elriasztania. Javaslatával a miniszter egy művészettanár súlyos megsebesítésére reagált, melyre egy a Párizs elővárosában Etampes-ban fekvő szakiskolában került sor. A tanárnő, aki még mindig orvosi kezelés alatt áll, pert kíván indítani az iskolákat felügyelő hivatal ellen, mert az elhanyagolja a tanárok védelmét a mindennapossá váló támadásokkal szemben.
Die Tageszeitung (taz.de)
A radikális berlini baloldali napilapban Bernd Pickert „A legfontosabb kérdés most megválaszolásra került” címmel készített interjút a tegnap este az ARD-n, a Kennedy gyilkosságról bemutatott dokumentumfilm rendezőjével, Wielfried Huismannal.
A film rendezője szerint azért csak most kerül napvilágra az igazság, mert a korábbi nyomozásokat, politikai nyomásra vagy más okból túl gyorsan befejezték.
Huismann úgy véli, a konfliktus Kennedy és Castro között nem értelmezhető pusztán politikai kategóriákban. Mert mindkettő hasonlít abban, hogy érzelmektől túlfűtötten, szenvedélyesen és arrogánsan cselekedtek, mert mindketten magukban látták azt a fiatal hőst, aki ugráltathatja a világot. Valószínűleg Oswald megmentette Castro életét – mert az új elnök Lyndon B. Johnson egyik első lépése volt, hogy a Kuba elleni titkos háborút és a kubai diktátor meggyilkolásának programját leállította.
Huismann bevallja, hogy eleinte ő is arra gondolt – nem utolsó sorban Oliver Stone híres filmjétől inspirálva – , hogy jobboldali csoportok és CIA állhat a gyilkosság hátterében. A tények azonban megváltoztatták ezt a feltevést, többek között pl. a bűnügytechnikai vizsgálatok, melyek valószínűsítik, hogy csak egy lövész volt: Lee Harvey Oswald, de nincs gyilkosság indítóok nélkül.
A film elkészítésének kiindulópontját James Hosty-val, egy egykori FBI ügynökkel készített interjú jelentette, aki részt vett Lee Harvey Oswald kihallgatásánál. Ő mesélte, hogy Oswald a kihallgatás során a legnagyobb nyugalommal viselkedett, egészen addig amíg a merénylet előtt nyolc héttel Mexikóban eltöltött hat napjára terelődött a szó. Oswald ekkor szabályosan összeomlott, innen tudta Hosty, hogy a nyom Mexikóba vezet.
Huismann szerint Kennedy utóda viszonylag gyorsan rájött arra, hogy a kubaiak állnak a merénylet mögött. Johnson határozta meg azt a vonalat is, ameddig bizonyos adatok kiszivároghatnak, mert attól tartott, azon túl már a világpolitikai folyamatokat képtelenség lesz ellenőrzés alatt tartani. Az igazságügyminiszter és a titkosszolgálatokat koordináló Robert Kennedy mindenekelőtt azért volt benne a tények eltusolásában, mert attól tartott, minden kiderülhet a Kennedyek illegális Kuba elleni akcióiról. Ezért számoltak fel akkor számos nyomot, s ez az eltusolási kísérlet vezetett oda, hogy sokan hiszik azt még ma is, a CIA is benne volt a merényletben.
Huismann szerint ugyan filmje számos részletkérdést nyitva hagyott, azonban a legfontosabb kérdésre – ki állt a Kennedy gyilkosság hátterében – most végre sikerült választ adni.
origo.hu
Összeverték a románok, mert magyar - videó
