Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin azzal foglalkozik, hogy Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter milyen példátlanul gyorsan kerül viták kereszttüzébe. Amikor Franz Müntefering tavaly októberben megnevezte a leendő Merkel-kormány SPD-minisztereit, az egykori kancellári hivatal vezetőjének jelölése valóságos üdvrivalgást váltott ki. Szociáldemokraták, de kereszténydemokraták is csak a 49 éves politikus szakértelméről áradoztak. Schröder egykori bizalmasa volt szinte az egyetlen miniszter, akinek a kompetenciájával kapcsolatban a legkisebb kétség sem merült fel – emlékeztet a Der Spiegel.
Steinmeier az ideális személynek tűnt egy olyan hivatal betöltésére, mely szinte csak lehetőségeket nyújt. De az álom még azelőtt befejeződött, mielőtt igazán elkezdődött volna. Visszatekintve Steinmeier beiktatása, a november 22-e óta eltelt idő egyetlen elnyúló magyarázkodásnak tűnik. Steinmeier ott kezdte, ahol Fischer befejezte. A Merkel-kormány első minisztereként parlamenti bizottság elé idézték, ahol védekeznie kellett, sőt akár a lemondásáról felreppenő pletykákat is el kellett viselnie. Decemberben, amikor az állítólagos CIA-börtönök miatti felháborodás a csúcspontjára ért, a külügyminiszter egy olyan mondatot fogalmazott meg a Bundestagban amit magyarázatnak szánt, de a nyilvánosság előtt sokkal inkább vallomás ként hangzott: „Tényleg létezik a hatalom kevésbé csillogó oldala.”
SPD politikusok között egyre inkább elterjedőben van az az álláspont, hogyha a párt arra a következtetésre jutna, hogy Steinmeier a bizalmatlanság állandó forrásává vált, akkor bukni hagyják. A reményt megtestesítőből személyből néhány hét alatt így vált biztonsági kockázattá – írja a lap.
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A konzervatív svájci napilap a lengyel Adam Michnik példáján mutat be egy kelet-közép európai problémát, a „szélsőjobboldali veszélytől rettegő” egykori ellenzékiek közeledését a posztkommunistákhoz.
A tavalyi lengyelországi hatalomváltás újra fellobbantotta az ország értelmiségijeiről zajló vitákat. Az összecsapások középpontjában az ismert polgárjogi aktivista, Adam Michnik került. A kiegyezésre felszólító szavai különösen a nemzeti konzervatív erők ellentmondását váltották ki.
Időközben Michnik jórészt visszavonult a közéletből. A varsói egyetemen az 1981-es rendkívüli állapot bevezetéséről tartott előadását leszámítva szinte nem vállal nyilvános szereplést. De Lengyelországot is kerüli, ideje nagy részét az elmúlt hónapokban Portugáliában, Olaszországban, illetve más nyugati országokban utazgatva töltötte. A Gazeta Wyborcza szerkesztőségében, melynek formálisan még főszerkesztője, legfeljebb havonta egyszer tűnik fel – írja a lap.
Ennek ellenére Michnik továbbra is a lengyel közvélemény vitáinak középpontjában áll. Az év elején a Gazeta Wyborczaban publikált esszéje széles vitát váltott az 1989-et követő lengyel rendszerváltás eredményéről.
Michniket mindenek előtt azért bírálják, mert közeledik a poszt-kommunista baloldalhoz. Ő ezt a lépését többször is a jobboldali veszéllyel magyarázta. De még baráti körében is többen úgy vélekednek, Adam Michnik túlzásba vitte a személyes barátkozást olyan posztkommunistákkal, mint Jaruzelski. Pontosan ez a bírálattól érzi magát találva és külföldre menekül a kritikák elől.
A varsói egyetem tartott előadásában Michnik óvta a nemzeti konzervatív állami vezetést attól, hogy az ország politikai megosztását túlzásba vigye. A hatalomváltás óta szerinte a konzervatívok ellenfeleivel történő személyes leszámolások és besúgások klímája uralkodott el. A hatalom új birtokosai nem veszik tudomásul azt a tényt, hogy minden politikai áramlat, a poszt-kommunista baloldal is, hozzájárult az ország politikai és piacgazdasági megújulásához – érvel Michnik, akinek számos más megnyilatkozása csak további olajat öntött a nyilvános vita tüzére. Így azt is megengedte magának, hogy nem csak a kommunista hatalmat bírálja a hadiállapot 1981-es bevezetéséért, hanem az akkori Szolidaritás vezette ellenzéket is a hiányzó kompromisszum készsége miatt.
Michniknek szemére szemére vetik, hogy visszaél azzal a publicisztikai hatalomma,l amivel lapja, a Gazeta Wyborcza lehetővé teszi, hogy téziseit széles körben terjessze.
Esszéi és új cikkeinek gyűjteményét tartalmazó könyve azt mutatják, hogy Michnik szakmai és intellektuális szempontból is támadható. Így nem riadt vissza attól, hogy az iraki háborút támogató álláspontját vitatható történelmi analógiákkal – Szaddám Huszein rezsimje és a sztálini Szovjetunió – támassza alá, vagy a nyugati értelmiség anti-amerikanizmusában a lengyel kommunistáknak a két világháború közötti polgári Lengyelország elleni propagandáját lássa viszont. Sokszor került abba a csapdahelyzetbe, hogy egyszerre kívánt történész, publicista, politikus és pedagógus lenni – írja a lap.
origo.hu
Összeverték a románok, mert magyar - videó
