Kristóf Attila: 1990 a gyökeres változás pillanata lehetett volna. A kommunista-szocialista önhittség egy időre odalett, az „élcsapat” nimbusza szertefoszlani látszott. Nem kellett volna egyéb (hiszen ezúttal külső erők nem befolyásolták Magyarországot drasztikusan), mint az, hogy az ország népének döntő többsége huzamosan változást akarjon. Nem leszámolást, nem hideg polgárháborút, hanem teljes politikai, ideológiai és erkölcsi változást. A változást igénylő többségben benne van az egyetértés, nem kevésbé a szabadság és jólét igénye is. Megint csak rövid ideig tartott a fényes pillanat. A közakarat, amely a változásra irányult, szétesett. Újra színre léptek a „régi undokok”, s mára eljutottunk odáig, hogy az „új undokok” önhitten, büszkén, agresszíven, szemtelenül és hazugul hirdessék, egyszer már érvénytelenített „igazságukat”. Nem. Nem az országgal szemben, hanem az ország egyik felével egyetértésben. Hogyan érhetne így véget a megosztottság és a hideg polgárháború? Minden kezdődik elölről megint?
Hogy a mostani helyzet a „balsors”-sal magyarázható-e, én nem tudom…
(Magyar Nemzet, 2006. január 7.)
origo.hu
Zivatar, felhőszakadás és lehűlés jön
