Révész Sándor: A jóindulatot ingyen nem adják

Révész Sándor: Lendvai Pál történetében nem a besúgók személye érdekes igazán, hanem a besúgott helyzete. Abban sokan fölismerhetik életük dilemmáját. Ahhoz, hogy Lendvai menekült politikai újságíróként és szakértőként azt csinálja, amiben a tudása és a helyzeti előnye leginkább érvényesül, kapcsolatok és utazási lehetőségek kellettek. Ezekhez pedig a szovjet blokk kádereinek és hatóságainak jóindulata. A jóindulatot ingyen nem adják, amivel pedig fizetni lehet érte, az a hitelesség számlájára megy. Márpedig a hitelesség is munkafeltétel. A munkának egymást kizáró föltételei vannak tehát. A munkálkodó pedig gyötrő számítgatással tölti az életét: mennyit kell és mennyit lehet adni ahhoz, hogy a jóindulatból megszerezzen, a hitelességből pedig megtartson annyit, amennyivel dolgozni lehet? Lendvai Pál mostani cikkéből inkább csak azt tudjuk meg, mi az, amit nem tett meg: nem lett ügynök, nem lehetett rajta keresztül cikkeket elhelyezni a nemzetközi sajtóban, nem tudtak meg tőle bizalmas információkat. Egy ideig nem is engedték be a szovjet blokk országaiba, csak Romániába, amelyről saját értékelése szerint „valószínűleg túl pozitív” cikkeket írt.

(Népszabadság, 2006. január 16.)