Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Martin Kugler Létezik jó deficit is című cikkében foglalkozik a könnyített eurótagságra vonatkozó közép-európai óhajokkal. Most Kelet-Közép-Európában nő az elégedetlenség azokkal a feltételekkel szemben, melyeket az unió állít az euróövezetbe belépni szándékozó országok elé: a három, úgynevezett maastrichti követelményben szerepel a meghatározott infláció, a költségvetési hiány és az államadósság küszöbértéke. Ezen államok az ellen tiltakoznak egyesült erővel, hogy az EU bizottsága az ő esetükben ezeket a feltételeket keményen be kívánja tartatni, miközben a szabályokat megszegő nyugat-európai államokkal – Németországgal és Franciaországgal – kesztyűs kézzel bánik.
A konkrét bírálat országonként más és más. Budapest a költségvetési hiány három százalékos maximálása ellen harcol, ami jelenleg a GDP hat százalékát is eléri. E magas hiányt részben az okozza, hogy az EU nem hajlandó a jelentős infrastrukturális beruházásokat a költségvetésen kívüli, Maastricht-konform finanszírozásként elismerni. – Úgy gondolom, hogy világossá tehetjük uniós barátainknak, hogy különbség van jó és rossz deficit között – vélekedett az Euromoney konferencián az osztrák fővárosban tartózkodó Szanyi Tibor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. Budapest érvelése szerint az autópálya-hálózat 1000-ről 2015-ig 2100 kilométerre növelése Európa számára is fontos, nem utolsósorban Románia közelgő belépése miatt. – S egyébként is, az EU-nak nagyobb figyelmet kellene fordítani a közösségi érdekekre: minél több országban vezetik be az eurót, annál nagyobb lesz Európa nemzetközi súlya –nyilatkozta Szanyi Tibor. Majd úgy folytatta, „azt akarjuk, hogy az EU újra üljön össze, hogy az euró bevezetésének új lendületet adjon”.
die tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali német napilapban Jony Eisenberg „Mon 808” kukorica helyett című jogászi alapvetésű cikkében érvel az EU feloszlatása mellett, mert véleménye szerint az nem egyéb, mint „az a kapu, ahol a multik és lobbistáik betörnek„ az öreg kontinens törvényhozásaiba.
A Világkereskedelmi Szervezetet (WTO) olyan nemzetközi konszernek uralják, mint a Nestlé, a Monsanto és a hozzájuk hasonlók. Azon személyeket, akik valódi befolyással rendelkeznek a WTO-ban, nem demokratikusan választják, mint az unió brüsszeli bizottságának tagjait sem. Nekik sem kell az európai népekkel szemben legitimálniuk tetteiket, mint például Görögországban vagy Felső-Ausztriában. E helyeken a gazdák, az emberek többsége nem kívánja, hogy genetikailag módosított vetőmagokat használjanak, mert attól tartanak, hogy ezek beszennyezhetik a hagyományos vetéseket, azaz kereszteződhetnek velük.
Görögország és Felső-Ausztria erre vonatkozó jogszabályait kénytelen volt visszavonni, miután az EU gyorsított eljárásban rendeletet fogadott el, mely a tilalom visszavonását rendelte el. A demokratikus legitimációt szintén nélkülöző Európai Bíróság visszautasítja a rendelet felfüggesztésére vonatkozó osztrák kérelmet. A gazdák akaratuk ellenére kénytelenek kitenni magukat a genetikailag módosított vetőmaggal való szennyeződés veszélyének. A tudósok abban egyetértenek, hogy a genetikailag módosított gabonát később már nem lehet hiánytalanul összegyűjteni. Mi ebből a tanulság? Az EU az a kapu, ahol a multik és lobbistáik betörnek az európai regionális és nemzeti törvényhozási folyamatokba: nekik már nem kell fáradságosan országról országra, tartományról tartományra megszerezniük üzleteikhez a többséget. Elég csak egy biztos meggyőzése – kenőpénzzel vagy WTO-per fenyegetésével –, hogy kívánságukból EU-előírás legyen. Ez köti a nemzeti és regionális törvényhozókat, ők kénytelenek megvalósítani, amit a demokrácia ellenfelei rájuk kényszerítenek. Egy ilyen rendszert nem lehet megreformálni. Az igazán elkeserítő európai perspektíva: az EU-t mai formájában fel kell számolni.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap prágai tudósítója Karl-Peter Schwarz Az élő halottakkal című vezércikkében foglalkozik a kommunisták hatalomba történő visszatértével. A cseh kommunisták részére a politikatudománynak új kategóriát kellene kitalálnia: a politikai élőhalottakét, akiknek már nincs mitől félniük, hiszen már régen túl vannak saját temetésükön. Az 1989-es forradalom hatalmi monopóliumukat felszámolta, de a hatalom egy részét meghagyta nekik. A keleti blokk egyetlen korábbi állampártjaként a cseh Kommunista Párt megőrizte a nevet és a tartalmat, de óvakodott minden önbírálattól. Ezzel képes volt a választók egyötödét magához kapcsolni. Formálisan a kommunisták ellenzékben vannak, gyakorlatilag azonban a kormánytábor részét képezik, mert a szociáldemokraták rászorulnak a szavazataikra, annak érdekében, hogy egyes törvénytervezeteiket a kereszténydemokrata és liberális koalícióspartnerrel szemben keresztülvihessék – véli a szerző.
Hozzáteszi: a nyilvánosság előtt még szidják a kommunistákat, de titokban már régóta körüludvarolják őket. Az átvilágítási törvény kizárja a funkcionáriusaikat – akik már 1989 előtt is aktívak voltak – a közszolgálatból; a parlamenti hatalmi játékokban azonban képviselőik legalább annyira bekapcsolódnak, mint a demokratikus pártok delegáltjai. Miközben patetikus antikommunisták Csehországban a kommunista propaganda és szimbólumok betiltását követelik, addig a Cseh és Morvaország Kommunista Pártja a 2006-os választási évben a lehető legnagyobb nyugalommal készül teljes politikai rehabilitációjára. Erre a feltételek majdnem olyan jók, mint 1945 és 1948 között. Akkor a kommunistákat azért fogadták el a demokratikus pártok, mert egy erős Szovjetunió létezett, mely közeledni kívánt a cseh nemzethez. Most azért válnak elfogadottá, mert a Szovjetunió már nem létezik, és ezzel elveszíti alapját az a félelem, miszerint a kommunisták részvétele a hatalomban a demokratikus rendet veszélyeztetheti.
A második világháborút követően Csehszlovákia egyetlen közép-európai országként a „népi demokratikus” Európa mellett döntött. Ennek árát később az 1948-as kommunista puccsot követően fizették meg a csehek és szlovákok. A számla, amit a jelenlegi kommunisták Paroubeknek, a szociáldemokraták vezetőjének támogatásukért cserébe kiállítanak, olcsóbb lesz. Az átvilágítási törvény hatályon kívül helyezése és a múlt befejezetté nyilvánítása. Ezt Paroubek megígérheti. Mivel az ellenfeleik azonosak, nevezetesen a konzervatív pártok, valamint a független sajtó, a közös fellépéséről valahogyan biztosan meg tudnak majd állapodni. A cseh kommunisták megtanulták, hogy lassan haladjanak az útjukon, és egyik lépésüket a másik után tegyék meg.
origo.hu
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról
