Tavaly romlott a kórházak pénzügyi helyzete

Bár a makroszintű adatok némi javulást mutatnak a kórházak pénzügyi helyzetében, az egyes intézmények helyzete sokat romlott a múlt évben. A bizosító által fizetett díjak sok esetben nem fedezik a béremelések vagy a gázáremelés költségeit, így több kórház eladósodott.

Makroszinten némi javulást mutat a kórházak adósságállományának alakulása, ám az egyes intézmények pénzügyi helyzete az előzőleg mért időszaknál lényegesen rosszabb – mondta a Világgazdaságnak Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke. Az egyesület és a Magyar Kórházszövetség a szaktárca megbízásából negyedévente felméri a hazai fekvőbetegeket gyógyító intézmények gazdálkodását, és a felmérés tartósan azt jelzi, egyhavi működési összeg hiányzik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kórházakra jutó évi költségvetéséből.

A múlt év október végi állapotot tükröző felmérés – a kórházak egészét tekintve – ugyan kétmilliárd forinttal kisebb, határidőn túli tartozást jelez az előző negyedévhez képest, ám a 19,5 milliárdos adósság eltérően sújtja az intézményeket. Van, ahol a beszállítói tartozás a kórház öthavi működési költségének felel meg. Hatvanhét kórháznak van határidőn túli tartozása, az intézmények 53 százaléka eladósodott. Az ágazat makroszintű adósságcsökkenésében az játszik szerepet, hogy a felmérés a nyári adatokra vonatkozik, amikor kisebb a betegforgalom.

Ari szerint elkerülhetetlen az ágazat konszolidációjával egybekötött szerkezetváltás, erre a lakosságot és az egészségügyi dolgozókat is fel kell készíteni. A politikának kell elfogadtatni és megértetni az emberekkel a reform szükségességét, ez körülbelül 15-20 évet vesz igénybe, és azzal járhat, hogy nem lesz minden kisvárosban kórház. Ám a megmaradó intézmények a jelenleginél jobb körülmények között dolgozhatnak.

Az egyesület elnöke megjegyezte: évről évre – konszolidáció címén – némi többletpénz ugyan kerül az ágazatba, így a bajban lévő intézmények időlegesen kikerülnek az adósságcsapdából. A tartozástól mentes intézmények jobb helyzete azonban csak látszólagos, hiszen ők már kimerítették az összes takarékossági lehetőségeiket, leépítették a létszámot. Egy részük az intézményen belül adósodott el azáltal, hogy dolgozóinak éppen csak a kötelező béremelést tudta megadni. Így tartaniuk kell a munkaerő- elvándorlástól, ám a helyükre csak magasabb fizetésért kapnak embert. Az elnök elmondta, hogy a 134 ezer forintos, egy betegre jutó átlagos gyógyítási alapdíjat, valamint a krónikus betegek után járó napi 4050 forintot januárban nem növelhette az OEP, így az nem fedezi a megemelkedett gyógyítási költségeket. Nem tartalmazza a kötelező béremelés, az elmúlt időszakban végrehajtott húszszázalékos gázáremelés és a 13. havi fizetés fedezetét. Ez utóbbira ugyan hitelt vehettek fel a biztosítótól, ám azt havi részletekben vissza kell fizetniük, ezért a segítség csak időleges.

A magas szintű gyógyítást végző intézményeket sújtja a teljesítményvolumen-korlátos finanszírozás, amely szerint a megengedett gyógyítási mennyiséget túllépőknek degresszív díjat utal a biztosító. Mivel azonban ők nem küldhetik tovább a súlyos beteget, teljesítményük jócskán túllépi az engedélyezett határt, amiért „büntetés” jár – mondta Ari.

Kitért arra: a 2002-ben végrehajtott 50 százalékos béremelés „életmentő” volt, ám folytatás híján a fizetések elértéktelenedtek, így sok orvos kényszerül arra, hogy jövedelmét külföldön egészítse ki szabad idejében. Ám a három műszakban dolgozó ápolónőknek erre nincs lehetőségük, ezért tartani kell az elvándorlástól. Az energiaár-emeléssel kapcsolatban megjegyezte: az ágazat nagyfogyasztónak számít, ám beruházási és rekonstrukciós pénzforrások híján kevés kórház tudja csak korszerűsíteni a kazánjait, kicserélni az ütött-kopott nyílászáróit. Így aztán semmi reménye sincs a takarékoskodásra.

(Világgazdaság)