Nem a híres angol természettudós, John Dalton rokonai: az amerikai Dalton-fivérek hírhedt törvényen kívüli banda volt a vadnyugaton, az 1890-es években. Dolgozni nem szerettek, ezért bank- és vonatrablásokra szakosodtak. Pedig az sem könnyű munka. Nehéz eldönteni, jól választottak-e pályát, mert bár több mint száz évvel tündöklésük után még mindig képregényekben, filmeken dolgozzák fel életük jelesebb eseményeit, mégis csúnyán végezték, bankrablás közben. Ráadásul mindenki rajtuk nevetett.
Apjuknak, a francia származású Lewis Daltonnak fiatal éveiben kocsmája volt Jackson megyében, Missouri államban, de aztán megházasodott, elvette Adeline Youngert, és a család átköltözött az indián territórium határvidékéhez, a Kansas délkeleti végeiben megbúvó kis porfészekbe, Coffeyville-be. Közben kaptak egy kis földet, s született tizenöt gyerekük, akik közül tizenhárom maradt életben. Néhányan évekkel később visszatértek a városba, ahol felnőttek, de ennek a látogatásnak nem lett jó vége.
Kemény időkben – 1852 és 1874 között – látták meg a napvilágot a Dalton-fiúk. Ez talán némiképp megmagyarázza, hogyan jutottak egyenes úton a bűnözéshez. Kezdetben épp a törvényt szolgálták: helyettes marsallként (rendőrbíró) keresték a kenyerüket. Ebben fivéri példa volt az irányadó: először a legidősebb fiú, Frank tűzött ezüstcsillagot marhabőr mellényére Fort Smith-ben. A helyettes marsall nem sokáig állt szolgálatban, 1887-ben egy csípős novemberi délelőttön békésen megtízóraizott, majd éppen a Smith-Dixon Gang tagjait akarta őrizetbe venni lótolvajlásért és azért, mert a rosszfiúk whiskyt adtak el az indiánoknak, amikor tűzpárbajba keveredett a banda tagjaival, akik több lövéssel megölték. Három öccse, Grattan, Bob, és Emmett Dalton annyira felháborodtak testvérük halálán, hogy bosszút remélve maguk is a törvény őrei lettek. Rosszul viselték a tisztességes életet, a feljegyzések szerint Grattan 1890-ben lincseléssel összekötött lótolvajlásba keveredett. Akkoriban a ló volt a legfontosabb szállító eszköz, nagy értéket képviselt. Szerencséje volt Grattannek, ejtették ellene a vádat, vagy valamilyen rejtélyes okból hamar szabadult, ezt nem lehet pontosan tudni.
Grattanhez hasonlóan a jóképű Bob, a fivérek közül a legvadabb is hamar összetűzésbe keveredett a törvénnyel. Alig volt tizenkilenc éves, amikor már embert ölt. Ő is helyettes marsall volt, ezért az ügyet azzal próbálta eltussolni, hogy szolgálatteljesítés közben lőtte le áldozatát. Nem kis bánatára voltak az esetnek szemtanúi, akik ráadásul arról is tudtak, hogy a későbbi elhunyt megpróbálta elcsábítani az ifjú Bob barátnőjét. Ezt az ügyet még megúszta, 1890 márciusában azonban azzal vádolták meg, hogy szeszt csempészett a manapság Oklahoma néven ismert indián territóriumba. Nem volt kedve a törvénnyel bajlódni, sem óvadékot fizetni, ezért inkább eltűnt a környékről.
Más források úgy tudják, hogy Emett, Bob és Gratt Daltont egyszerre vádolták meg. Emett és Bob állítólag valahogy kimosakodott a vádak alól és sürgősen Kaliforniába lovagolt, Grattet viszont rács mögé dugták kis időre, de hamarosan szabadon engedték, kellő bizonyíték hiányában.
Emett Dalton egy másik életrajz szerint kiegészítve a soványka marsalli fizetést, cowboyként keresett pénzt a Bar X Bar Ranch-en, Pawnee közelében. Itt ismerkedett meg Bill Doolinnel, valamint a leginkább Bill Power néven ismert William St. Powerrel és még néhány lókötővel, köztük a Feketepofájúként emlegetett Charley Bryanttel, aki onnan kapta a nevét, hogy beleégett a lőpor a fél arcába. Tagja volt még a csaptnak Texas Jack is, akit a körözvények leginkább Richard (Dick) Broadwellként neveztek meg. Ezzel össze is állt a banda, amely 115 éve, 1891. február 6-án lett igazán híres, amikor elkövette első vonatrablását. Feltartóztatták a Santa Fe Guthrie-Wichita Expresszt és 1745 dollárt zsákmányoltak.
Ekkor kezdődött az igaz aranykor, még egy évig a vadnyugat rettegett zsiványai, az újságok címlapszereplői voltak, a rivális bűnszövetkezetek a nyomukba sem értek. Első osztályú lótolvajokká, bank- és vonatrablókká képezték magukat. Legnagyobb zsákmányuk 17 ezer dollár volt, ezt soha nem tudták felülmúlni.
Egy igazi bankrabló akkoriban hiú ember volt, aki nem szerette, ha a konkurencia idegesítő, látványos akciókkal hívja fel magára a figyelmet. Bob Dalton féltékenyen szemlélte a tehetséges (Jesse Jamesről elhíresült) James–Younger-féle kompánia balhéit és úgy határozott, sajátos módon írja be nevét a történelemkönyvekbe: a világon elsőként egyszerre két bankot rabol ki. Ez afféle könnyes búcsú is akart lenni a szakmától: jó ideje külön utakon kellett járniuk, annyira szorongatták őket a fejvadászok. Utoljára még annyi pénzt akartak gyűjteni, hogy elhagyhassák az országot.
Ebből az akcióból kimaradt a Feketepofájú és még három őstag: Bill Doolin, Bitter Creek Newcomb és Charlie Pierce is, a három Dalton-fiún kívül Bill Power és Dick Broadwell hajolt össze a kocsmák sötét zugaiban, hogy kiötöljék a tökéletes tervet.
Hogy teljes legyen a végszó, bemelegítésként még egy utolsó vonatrablást is elkövettek: 1892. június elsején Red Rock vasútállomásánál foglalták el megfigyelőállásaikat, várva az érkező vonatot. Amikor befutott a szerelvény, a vagonok nem voltak kivilágítva, erről a csavaros eszű Dalton banda tagjai arra következtettek, hogy nem ez a járat az övék. Szerencséjükre óriásit tévedtek: a sötét kocsikban hetvenezer dollárt szállítottak, de a vagonok tele voltak fegyveres őrökkel, akik a Sac és Fox indián törzsek várható támadásától védték a pénzt. Hamarosan újabb vonat gördült be a pályaudvarra: megrohamozták és ötven dollárt zsákmányoltak. Intő jel lehetett volna.
Egy hónap múlva, 1892. július 14-én már készen állt a zseniális terv: csak jó helyismeret birtokában lehet egyszerre két bankot kirabolni, ezért adta magát a gyerekkori város, Coffeyville, ahol két pénzintézet is volt, a Condon & Co. és a First National Bank. A Daltonok, még állszakált is öltöttek a jeles eseményhez, ám néhány öreg felismerte a bűnözőket, amikor kikötötték lovaikat egy félreeső utcában, és riasztották Coffeyville lakóit. Más források úgy tudják, a Condon bankot már ki is pakolták, amikor a helyiek felfigyeltek rájuk. Igazi vadnyugati tűzpárbaj következett, amelynek végén a helybéliek és a Dalton gang létszáma is négy emberrel fogyatkozott meg. Emett volt a csapat egyetlen túlélője, állítólag huszonhárom lövést kapott, amellyel lehet, hogy a mai napig világrekorder. Miután felépült, börtönbe zárták, ahonnan 1907-ben szabadult amnesztiával. A következő évben megnősült, élete hátralévő részét pedig a napsütötte Kaliforniában töltötte. Utolsó éveiben tanácsadó volt egy Hollywood-i filmstúdióban; 1937-ben halt meg.
A bandának a csúfos Coffeyville-i fiaskó után sem lett vége. Alapítói közül Bill Doolin, Bitter Creek Newcomb és Charlie Pierce folytatták a régi hagyományokat, és csatlakozott hozzájuk az utolsó, bűnözésből karriert építeni szándékozó Dalton-testvér, Bill is. A csoport Doolin Gang néven működött. Mindannyian 1894-ben haltak meg: Newcombot 15 éves szeretőjének bátyja dobta fel, amiért ötezer dolláros vérdíjat kapott, a többiekkel pedig más-más időpontokban a törvény őrei végeztek.
origo.hu
A mémek, amiért Magyar Péter börtönbe küldene! – videó
