R. Székely Julianna: Kép, szöveg nélkül

R. Székely Julianna: Lukasenko is jól tudja, hogy a szavak fölforgató, mozgósító ereje jó ideje átköltözött a képekbe és szimbolikus cselekvésekbe, amelyeknek a megértéséhez nem kell iskolát végezni. Tudják azok a fehérorosz egyetemisták is, akik 2004 óta jelentetnek meg honlapjukon gúnyrajzokat Lukasenkóról meg a rendszeréről. Ott ezekből a rajzokból áll össze a szamizdat, amiért annak rendje és módja szerint öt évig terjedő börtönbüntetést lehet kapni, föltéve, hogy az ember nem lép időben olajra. Lukasenko a francia király helyébe képzeli magát, aki a 19. században lecsukatta a róla és korrupt államáról gúnyképeket rajzoló Daumier-t, holott a karikatúra éppen így vívta ki rangját a képzőművészetben, a zseniális művészt pedig sikerült halhatatlanná tenni. Marhaság persze azt képzelni, hogy Lukasenko ismeri Daumier-t, viszont úgy látszik, az internet működéséről sincs fogalma. Itt áll egy diktátor a 21. században Európa peremén, és nagyot fog csodálkozni, hogy külföldi újságokban, aztán a világhálón nemcsak lecsukható hazai egyetemisták, hanem szlovák, cseh, lengyel és magyar karikaturisták, sőt a szolidaritási felhívásukhoz csatlakozó, legkülönfélébb nációjú rajzolók mondják el róla, ami szavakkal már alig elmondható.

(Magyar Hírlap, 2006. március 1.)