Nyakig a vízben

Ezekben a hetekben az árvízi veszélyen túl, mindenkit talán a vasárnap következő, második forduló választási végeredménye érdekel. Így van ez Békés megyében, Gyula városában is, ahol még véglegesen nem dőlt el, hogy a választókerület Fidesz–KDNP–s jelöltje vagy az MSZP küldöttje lesz az országgyűlési képviselő.

Stefka István
2006. 04. 21. 5:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gyula legfőbb kincse a ,,barna arany„, azaz a gazdag ásványi anyagokkal rendelkező barnás tónusú gyógyvíz. Bár kissé északnyugatra, Gyomaendrőd környékén, a Körös emelkedő vízállása az igazi veszély, ennek hatása még alig érzékelhető Gyula városában. Hétvégeken megtelik turistákkal, üdülőkkel a történelmi fürdőváros. Főként magyarok jönnek ide. Ők is inkább a fürdőbelépőre költik megtakarított pénzüket. Esténként a barátságos, tiszta, a budapestinél olcsóbb árakat kínáló vendéglőket elkerülik, a tulajdonosok éttermei jobb esetben fél üzemmel működtek, még a gyulai vár alatt felállított sörsátrakban is bőven akad az asztaloknál hely. Láthatóan eltűntek a biztos fogyasztókat jelentő német, holland és osztrák turisták, pedig néhány éve ilyenkor alig volt szabad szoba.

Mi történt itt? Ide is begyűrözött a Medgyessy-Gyurcsány kormány ,,áldásos”, szegénységet támogató gazdaságpolitikája, amivel eltüntették a még fizetni képes rétegeket és az állandóan emelkedő árakkal elriasztották a külföldieket?
Pedig évekkel ezelőtt szépen ment minden. Az Orbán–kormány alatt megpályázták a Széchenyi-tervet, és az elhanyagolt gyógyfürdő a teljes felújításra, újabb beruházásokra négyszázmillió forint vissza nem térítendő támogatást kapott. Majd különböző forrásokból még csaknem kétmilliárd forintot költöttek a nyolc és fél hektáros ősparkban fekvő fürdőmedencék kialakítására. A Széchenyi-terv óriási ösztönzést, lehetőséget adott a város gazdáinak, hogy a Várfürdő 19 medencéjével a Magyar Fürdőszövetség által minősített legmagasabb kategóriájú, strand- és gyógyfürdő minősítést elnyerje. Van itt pezsgő- és hullámmedence, óriáscsúszdák, ötven méteres versenyuszoda, szaunák és természetesen a gyógymedencék. A 2000 méter mélyről feltörő 72 Celsius fokos alkáli – hidrokarbonátos – kloridos gyógyvíz elsősorban a kopásos eredetű mozgásszervi megbetegedésekre, krónikus idegbántalmakra, balesetek, műtétek utáni rehabilitációs kezelésekre és krónikus gyulladásos nőgyógyászati betegségekre alkalmazható kiváló hatással. 2002-ben a visszatérő vendégeket meglepetés érte, mert a Széchenyi-tervnek köszönhetően a régi gyógyászat helyett egy jól felszerelt épületben folytatódott a gyógyászati szakrendelés, az iszappakolás, a gyógymasszás, gyógyúszás, a súly- és galvánfürdő, valamint a fizikoterápiás kezelések. Egyszóval a valamikori Almássy-kastély kétszáz éves ősparkjára ma alig kehet ráismerni, hacsak a megmaradó ősfák, kocsányos tölgyek és Erkel Ferenc fája nem jelentik a múltat.

Ennyit a gyógyításról. A napokban végre melegen sütött a nap, és sokadmagammal nyakig merülve élveztem a harmincnyolc fokos meleg gyógyvíz éltető hatását. A mellettem – valószínűleg nyugdíj előtt álló – melegedők hevesen politizáltak.
– Csak néhány tized a különbség Tóth Imre fideszes országgyűlési képviselőjelölt és Perjési Klára szocialista jelölt között – mondta a kövér férfi.
– De az MDF–es képviselőjelölt, Pocsay Gábor elsőként állt a Fidesz mellé. Ez még bajt hozhat itt. A végén győznek itt a fideszesek! – vetette közbe a vízből felállva az őszhajú asszonyság.
– Nem is értem – folytatta a harmadik fürdőző –, mit beszél itt Orbán arról, hogy ők szakértői kormányt akarnak létrehozni.
– Miért, a mostani az nem az? -tette fel a költői kérdést a társaság negyedik férfi tagja abban a gyulai gyógyfürdőben, amely a Széchenyi-tervnek köszönhetően lett igazán színvonalas gyógyfürdő. Talán nem is tudták, hogy miért s hol lubickolhatnak itt ilyen kulturáltan?

Ha csak még egy példát említek, a gyógyturizmus fejlesztése érdekében ugyanez történt Hévízen is. Úgy látszik valóban vannak sokan, akik elfelejtették vagy soha nem jutott el a tudatukig a polgári kormányzás építő négy éve. De ilyen könnyen elfelejtették volna az újjáépült Mária Valéria hidat, a Nemzeti Színházat, az ezer éves államiságunkat, a millenniumi ünnepségeket követő országos építkezések sorát?

A gátakon védekezők többsége azonban nem szakadt el a valóságtól. Sokan emlékeznek arra, hogy hat éve a Borsod–Abaúj–Zemplén megye elöntött falvai milyen gyors és hathatós segítséget kaptak az Orbán-kormánytól. Emlékeznek viszont a be nem váltott ígéretekre az emelkedő Körös folyó ellen védekezők Szarvas mellett is. Hazafelé megálltam a homokzsákokat töltögető falusiak mellett. Nekik a tanyájukat, a bevetett földjeiket fenyegeti az árvíz.

– Mindenünket elviheti ez a sáros folyam – mutatott rá két fiatalember közül az egyik a gátat fenyegetően nyaldosó vízre.
– Ez a gát több mint száz éve épült! – egyenesedett ki a másik markos legény. Azóta itt nem történt semmi – folytatta. Pedig, amikor ezek kormányra kerültek – mármint a szocialisták –, akkor mindent megígértek, például, hogy lesz itt gátépítés. Négy év alatt hol épült a gát?

A kérdés megválaszolatlan maradt. A kérdés csak az, meddig lehet az embereket hitegetni? Bár az emberi naivitásnak, hiszékenységnek úgy látszik, nincs határa. A békési tanyákon egy idős házaspárral ismerkedtem meg. Alkalmi munkákból élnek és abból, amit a háztáji ad. Pénzük sosem volt elég gépek beszerzésére. Ezért eladták a szülői örökséget, a nyolc hektár földet nemrégiben egy volt tsz-vezetőnek nyolcvanezer forintért. Értetlenkedve kérdeztem: ennyi pénzért odaadták ezt a jó fekete, zsíros földet? Hiszen akkor egy négyzetméterért egy forintot kaptak!
– Tudja uram, a szegénység nagy úr! – válaszolt az öreg bácsi. Mi nem számíthatunk senkire és semmire.

Nem akartam elhinni, hogy ilyen is lehetséges. Mi lesz, ha a szocialisták és szabad demokraták továbbra is hatalomba maradnak? Folytatódik a kiárusítás és a külföldiek jutnak majd ilyen olcsón a földjeinkhez. Hazafelé ezekre a beszélgetésekre gondoltam. Talán az nyugtatott meg, hogyha a veszélyt megérzik a magyarok, akkor összefognak. Hátha most is megérzik a veszélyt. Most, mintha az árvízi védekezésnél is ez történne. Kunszentmártonnál, a híd pereméig már csak fél méterre volt a Körös. Itt már nemcsak helybeli férfiak, de az asszonyok is zsákoltak, valamint a katonák is. Közeledve a Tiszához, Tiszaugnál és Tiszakürtnél egyáltalán nem volt szőke és békés a Tisza. Zöldes és haragos volt, az ártere telített, a horgásztanyák csúcsos házainak a teteje látszott már csak ki. De jó lenne a mindent elpusztító árvizet elkerülni!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.