Horváth: Meddig marad még messze maga mögött Magyarország?

Félrevezető és bántó, hogy a magyar alkotmány még mindig az 1949. évi XX. törvény nevet viseli – jelentette ki Horváth, kifogásolva, hogy ez a „kommunista diktatúra törvénye volt”, ezért jelenlegi „alkotmányunk kerékbe tört”.

Meddig marad még messze maga mögött Magyarország? – e kérdést tette föl a parlament alakuló ülésén Horváth János (Fidesz), aki korelnöki minőségében elnökölt. Horváth, aki hallgatóságát magyarul és a külföldi meghívottaknak adott tisztelete jeléül angolul is megszólította, s említést tett a határon túli magyarokról is, a Himnusz sorait idézte föl, jelezve: „így érzékeljük a közelmúlt megpróbáltatásait”.

Úgy érzem, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót – elevenítette föl a korelnök Kossuth Lajos 158 éve mondott szavait. Horváth jelezte: képzeletbeli tükröt tart fel a testület számára, hogy lássák őket az általuk képviselt magyarok. Köztisztelet, önbecsülés kell ahhoz, hogy megőrizzék „az Országgyűlés reputációját” – e gondolatra fűzte fel beszédét Horváth, szembesítve a parlamentet azokkal a hiányosságokkal, melyek szerinte a leginkább felelősek az állampolgárok kiábrándulásáért és a gazdaság „bukdácsolásáért”.

Félrevezető és bántó, hogy a magyar alkotmány még mindig az 1949. évi XX. törvény nevet viseli – jelentette ki Horváth, kifogásolva, hogy ez a „kommunista diktatúra törvénye volt”, ezért jelenlegi „alkotmányunk kerékbe tört”. A diktatúrára emlékeztető utalás olyan a mai alaptörvény előtt, mintha egy makulátlan leánynevelő intézet kapujára „bordélyház” feliratot csempészett volna egy bajkeverő – taglalta Horváth az általa „ízléstelenség”-ként bélyegzett anomáliát.

A magyar demokrácia másik hendikepjét, a „senkire nem szavazók” milliós tömegét Horváth a kiábrándultságnak tudta be. Példaként emlegette a „kisgazda mentalitásúakat”, akik közül sokan nem szavaztak 2002-ben és 2006-ban.

A parlament eredményes működéséhez szükséges együttműködésre példaként hozta fel Horváth azt a kanadai tanácskozást, melyen egyetértéséről biztosította Szili Katalint, sőt „össze is ölelkeztek”, mikor kérdőre vonták őket, hogyhogy nem gyalázza egymást kormánypárt és ellenzék – ezzel is emelve Magyarország hírét a világban.

A 85 éves Horváth saját, fordulatos életének emlékeit idézte föl annak tükrében, mikor és milyen körülmények között volt a Parlament épületében: a Szabad Élet Diákmozgalom tagjaként 1944-ben, amikor a nyilasok letartóztatták „az épülettel a pincében kezdte az ismerkedést”, majd nemzetgyűlési képviselőként is innen vitték el a kommunisták az Andrássy útra, „a Terror Házába”. Horváth figyelmeztetett: hiányos ismeretekkel születnek olyan gazdasági döntések, amelyek a gazdaság „bukdácsolásáért felelősek”. Dánia és Írország példáját idézve a szélesebb néprétegek népfőiskolai jellegű művelésében, „kert-Magyarország” létrehozásában jelölte meg az alakuló ülést elnöklő Horváth a kivezető utat.