„Tisztességes munkát végeztek. Tudom, hogy kívülről szinte minden másnak látszik” – írja a kormányfő mai blogbejegyzésében a távozó miniszterekkel kapcsolatban. Gyurcsány azt is hozzáteszi, hogy a politika nem könnyű mesterség: „Csináltam már igazi izgalmas dolgokat az életemben, voltak embert próbáló feladataim, de a kormányzás szinte semmivel össze nem hasonlítható összetettségű és bonyolult feladat”.
A blogíró ezek után hosszasan fejtegeti, hogy mifélék szerinte a politikusok: „nagyjából olyanok”, mint amilyen maga az ország – összegzi. „Érdemben nem jobbak és nem rosszabbak” – írja, ám az is igaz, hogy „a politikusnak is van önérdeke, mint ahogy van a színházigazgatónak, a brigádvezetőnek, a titkárnőnek és a tanárnak”. A politikus Gyurcsány szerint nemcsak képviseli, hanem alakítja is azt az álláspontot, amit a többség a magáénak gondol.
A politika szakma is – közli a kormányfő, ráadásul akik régóta politikusok, lassan alig értenek máshoz. „És minél régebben politikus valaki, annál nehezebb szakmát váltani”, ezért aztán teljesen világos szerinte, hogy a politikus benne akar maradni a politika világában, így ütközik egymással „a politika képviseleti funkciója és a funkciót hordozó ember nyilvánvaló önérdeke”.
Ez történik most is, mert a mostani kormány „kisebb lesz elődjénél”,
s Gyurcsány persze tudja, „hogy van, akiket ez rosszul érint”. Ezt ő nem csupán megérti, hanem szolidáris is velük. „Politikusként és vezetőként” viszont azt gondolja, hogy „meg kellett ezt tenni”. Gyurcsány felidézi, hogy a szocialisták kongresszusán azt mondta: nem barátokat hív a kormányba. „Hívok olyanokat is az új kormányba, akikhez kevesebb emberi viszony fűz, akikkel politikai értelemben korábban akár szakítottam is, de miután ezek politikai szövetségek és barátságok voltak, nem osztják az emberi barátságok szokásos sorsát, ahol egy szakítást nagyon nehéz kiheverni. Patetikusan hangzik vagy sem, csak azt tudom mondani, itt nem elsősorban mi számítunk” – vallja be, majd megköszöni a kormány valamennyi tagjának az együttműködést, a vitákat, a partnerséget.
Gyurcsány szerint amúgy nagyon nem jó, „ha valakit fűt a messianisztikus vágy és hit, ha történelmet akar írni, fittyet hányva arra, hogy mi az, amit egy ország el tud fogadni, ha valaki minden áron diktálni próbál”. Ám azt sem helyesli, ha a politikus a „választóinak kegyeit keresve akár legjobb meggyőződése ellenére is kerüli a konfliktusokat”.
Az internetes naplóból egyébként megtudhatjuk, hogy nagyon jó volt Gyurcsánynak ez a pár nap szünet, pedig az eső és a szél beszorította őket a lakásba. De most már megint belehúznak.
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
