Megszökött a közönség a Varázsfuvola szünetében

A szünetben megszökött a közönség, csak néhány tucatnyi elszánt zenerajongó maradt, így szinte üres nézőtér előtt ment a Zauberflöte 06 a pozsonyi nemzetközi operafesztiválon. A Neue Oper Wien filozófikus Varázsfuvola-előadása a nyugdíjas korú osztrák színházlátogatóknak nem igazán nyerte el a tetszését, ők abban a hiszemben utaztak Pozsonyba, hogy Mozart operáját fogják látni.

Egy nagymama magából kikelve harsogta: reklamálni fog, ő Mozart Varázsfuvolájára váltott jegyet, nem pedig erre az idétlenségre. A folyosón elkapott mondatok alapján a felháborodott hölgy nem volt egyedül, a zömmel nyugdíjas korú osztrákok közül többen is abban a hiszemben jöttek Pozsonyba, hogy Mozart operáját fogják látni. Számukra óriási csalódás volt az idei Mozart-év tiszteletére született Pernes-mű, amelyet a Neue Oper Wien együttese adott elő Walter Kobera vezényletével – olvasható az Új Szó kritikájában.

A nézőtéren maradt keveseknek viszont tetszett, amit az előadás végén lelkes tapsukkal is kifejezésre juttattak. Thomas Pernes operája, a Zauberflöte 06 filozofikus mű a javából, első látásra-hallásra nem egykönnyen emészthető meg, különösen ha a német szöveg szlovák fordítása magasan a színpad felett pereg, és a nézőnek folyton választania kell, a szövegvetítőt nézze-e kitekert nyakkal, vagy azt, ami a színpadon történik. Pernes operájának meséje annyiban különbözik a Schikaneder-félétől, amennyire a felvilágosodás korának naiv optimizmusa napjaink cinikus kiábrándultságától. Pernesnél még Sarastro sem képviseli azt a mély humánumot és bölcsességet, mint Mozartnál. Épp fordítva: kiderül, hogy a sziget, ahol kápók kényszerítik lélektelen szórakozásra a nyájként kezelt, agymosott tömeget, és himnikus dal magasztalja a megváltó drogot, Sarastro birodalma, ő vásárolt meg mindent és mindenkit, hogy kiélje beteges hatalmi vágyait. A szépséget, jóságot, emberi melegséget megtestesítő Paminát rabszolgaként tartja fogva. A lányt Tamino megerőszakolja, amikor az megmutatja neki, merre menekülhet el a szigetről, majd átadja őt az őröknek. Pedig előzőleg szerette Paminát, de meg akar felelni Sarastro feltételezett elvárásainak, akit kegyetlen világa alapján ítél meg. Amikor Sarastro úgy dönt, lakóival együtt megsemmisíti birodalmát, Tamino megfojtja őt. Sarastro bizalmasa közli vele: most már övé a sziget, így rendelkezett Sarastro, aki tudta, hogy Tamino meg fogja őt ölni. De a fiatalember nem tud örülni az ölébe hullott hatalomnak és gazdagságnak, az eltűnt Pamina bocsánatára vágyik, és mindent hátrahagyva elindul, hogy fellelje a lányt. Ennyi dióhéjban a történet, amely persze jóval bonyolultabb. Miközben felvillantja a diktatúra és a hatalmi manipuláció jellemzőit, többek között olyan szereplői vannak, mint az időnként felbukkanó, de meg nem szólaló Papageno vagy a szabadságát az életével megváltó Éj királynője. Az utóbbi nem más, mint egy idős férfi, aki folyton az Énekek énekének menyasszonydicsérő sorait kántálja-deklamálja.

Pernes zenéje az illusztratív elemekként használt zajokkal, zörejekkel, Mozart-idézetekkel és saját – időnként nagyon is melodikus – dallamaival kifejező és élvezhető. Az elfogadást megkönnyíti a jó rendezés és a jó énekesek, akik jó színészek is egyben. Elmondható, hogy izgalmas darabot hozott a fesztiválra a Neue Oper, valódi újdonságot, hisz bécsi világpremierje idén márciusban zajlott. Ez a pozsonyi előadás egy több évszázados tradíció felélesztésének is tekinthető: Pozsony zenei élete mindig szorosan kötődött Bécséhez, a pozsonyi muzsikusok számára az volt az etalon, minden ott bemutatott újdonság rövid időn belül otthonra lelt a közeli koronázó városban is.

(Új Szó Online)