Ötvöskónyiból, szegényparaszti, református családból származik a forradalom miniszterelnöke. Apja postai szerelőmunkás volt. Nagy 4 elemit és 4 polgárit végzett, ami a mai 8 általánosnak felel meg.
Az I. világháború alatt az orosz fronton harcolt 1916-tól 1918-ig. Fogságba esése után hadifogolyként a Bajkál-tóhoz került. Az orosz polgárháború kezdetén belépett a Vörös Hadseregbe és a bolsevik pártba.
1921-ben visszatért Magyarországra, és egy ideig Kaposváron élt. Belépett az MSZDP-be, ahol mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott, majd a párt Somogy megyei titkára lett. 1925-ben kizárták, mert 1924 áprilisában éles vitába került Peyer Károllyal és Szeder Ferenccel. 1925-ben belépett az akkor alakult, jórészt kommunista ihletésű Magyarországi Szocialista Munkáspártba, ahol szintén elsősorban földművelésüggyel foglalkozott. 1921 elejétől 1927-ig megszakításokkal mintegy 3 évet töltött börtönben politikai okok miatt. 1927-ben az MSZMP betiltása után újra letartóztatták, majd a vizsgálat után Bécsbe emigrált.
1930-tól 1944 novemberéig a Szovjetunióban élt. Itt a Komintern munkatársa lett, emellett a Mezőgazdasági Kutatóintézetben dolgozott. Túlélte a frakcióharcokat – egyes dokumentumok szerint dolgozott az NKVD-nek is. Álnéven cikkeket írt, amelyekben Buharin gazdasági elképzeléseit támogatta. Buharin letartóztatása után őt is letartóztatták, kezdetben be akarták vonni a Buharin-perbe. Erre végül nem került sor, és – vélhetőleg a Komintern közbenjárására – szabadon engedték.
1941-ben belépett a Vörös Hadseregbe, de nem került harcoló alakulathoz. A moszkvai Kossuth rádió szerkesztőjeként dolgozott 1944 novemberéig. November 4-én a moszkvai kommunisták első csoportjával tért haza (Gerő Ernővel, Révai Józseffel és Vass Zoltánnal.)
1944 decemberében a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány tagja lett földművelésügyi miniszterként. 1945. március 15-én ő hirdette ki a földosztásról szóló kormányrendeletet. 1945 nyarától az államfői funkciót ideiglenesen gyakorló Nemzeti Főtanács és a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja. Az 1945-ös nemzetgyűlési választások után a Tildy-kormányban néhány hónapig belügyminiszter, Nagy Ferenc és Dobi István kormányában élelmezésügyi miniszter. 1949 augusztusában „opportunista, szövetkezesítés elleni nézetei miatt” kizárják a központi vezetőségből és megfosztják többi tisztségeitől is.
1950 decemberében „önkritikát gyakorolt”, ezután ismét földművelésügyi miniszter és a központi vezetőség tagja lett. 1952 novemberében agrárügyekért felelős miniszterelnök-helyettes. 1953-ban agrártudományi tanulmányaiért a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1953-ban Rákosi meggyengülését követően szovjet kezdeményezésre – részben Malenkovval ápolt jó kapcsolatainak köszönhetően – miniszterelnökké nevezik ki. Július 4-én a parlamentben új kormányprogramot hirdet, ami szakít a korábbi, erőltetett iparfejleszésen alapuló gazdaságpolitikával, ígéretet tesz a koncepciós perek felülvizsgálatára, a mezőgazdasági politika újragondolására, az előző években súlyosan visszaesett életszínvonal emelésére.
1955 májusában Rákosi átmeneti megerősödését követően (és összefüggésben Malenkov moszkvai meggyengülésével) leváltották, kizárták a központi vezetőségből, majd az MDP-ből is.
1956 nyarán többek ösztönzésére ismét aktivizálódott, mint az új irányvonalat megtestesítő politikai személyiség. Lakásán valóságos poltikai szalon jött létre. 1956. október 13-án visszavették a pártba.
1956 október 23-án a tüntető diákok egyik követelése a kormányba való visszatérése. Este az Országház előtt emlékezetes beszédet tartott, még aznap este ismét miniszterelnökké nevezik ki.
Máig nem tisztázott, hogy volt-e szerepe a szovjet csapatok első (október 24-ei) behívásában, vagy csak hallgatólagosan tudomásul vette. 28-án egyértelműen állást foglalt a forradalom és a többpártrendszer bevezetése mellett. Az események előrehaladtával többször átalakította kormányát. Október 28-tól az MDP utódjaként megalakuló MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának a tagja. November elején kormánya bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépést és semlegesnek nyilvánította az országot.
November 4-én hajnalban drámai hangú rádióbeszédben jelentette be a második szovjet beavatkozást, majd a jugoszláv követségen kért menedékjogot. 21-én – megszegve a jugoszlávokkal történt megállapodást – hazatérés közben elrabolták, és több társával együtt Romániába (Snagov) deportálták, ahol házi őrizetbe került. Többszöri felszólítás és erős politikai nyomás ellenére sem volt hajlandó aláírni a lemondását és elismerni Kádár János kormányát.
1957 áprilisában hazahozták. 1958. június 9. és június 15. között zárt tárgyaláson halálra ítélték, az ítéletet másnap végrehajtottak (Nem lényegtelen, hogy az ítélet az MSZMP PB előzetes jóváhagyásával született meg). Holttestét 1961-1989 között az Új köztemető 301-es parcellája rejtette. Hamvait 1989-ben exhumálták. Június 16-án ünnepélyes keretek között újratemették. A Legfelsőbb Bíróság július 6-án hivatalosan is rehabilitálta. (Ugyanezen a napon halt meg a halálos ítéletet jóváhagyó Kádár János).
Forrás: Wikipédia
csapadéksáv
Lehűléssel és esővel folytatódik a nyár
