Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Christian Schwägerl és Leonie Wild A
Wrangel-negyed – Berlin gettója? című berlini keltezésű cikkében
foglalkozik a multikulturális társadalom mindennapjaival.
Berlin közepén fekszenek azok a lehetséges polgárháborús övezetek, melyek Párizs külvárosaiban találhatóak, minimális távolságra a polgári lakóövezetektől. A május 1-i rituális összecsapásokkal a város megtanult együtt élni, de a „migrációs hátterű fiatalok csoportosulása”, akikről a rendőrszakszervezet vezetője beszél, megkérdőjelezi a soknemzetiségű metropolisz kényes önképét. Kezdetben, az első összecsapásokat követően a politikusok és a vezércikkírók inkább a helyzet véletlen eszkalációjáról beszéltek, elszigetelt, összefüggéstelen esetekről, de minden nyugtalan éjszaka után megkeményedett a hangvétel. Háború Kreuzbergben- kiabálta a török nyelvű Hürriyet csütörtöki száma. Szombaton Körting, (SPD) Berlin belügyi szenátora már leplezetlenül csőcselékről beszélt, akiknek nem szabad átengedni az utcát. Ezzel a szóval a XIX. századi osztályharc egyik kifejezését használta, melynek felemlegetésével a jól szituált nyugat-berlini polgári Tagesspiegel tovább szította a hangulatot. Ebben a terminológiában a lecsúszási félelmek egyik jele látható, mely a polgárság egyre szélesebb rétegeit éri el.Múlt kedden a rendőrség a Wrangelstraßén mintegy nyolcvan dühös fiatallal állt szemben, miután két tizenévest letartóztattak rablás kísérletét követően. A következő napon egy tempelhofi iskolában tömegverekedés történt két, egymással ellenségeskedő fiatalkorú banda között. Moabit kerületben a felháborodott tömeg elállta egy mentőautó útját, amikor egy közlekedési balesetet követően egy ötéves fiatalt kívántak kórházba vinni. Csütörtökön csuklyás fiatalok megtámadták egy iskola osztályát és késszúrással megsebesítették néhány diákot. Az összecsapás hátterében vélhetően török és arab bevándorlók gyermekeinek rivalizálása áll. Itt zárul be a kör, az Eberhard Klein Iskola a Wrangel-negyedben található.
Az iskola két éve került az újságok címlapjára, amikor a tanárok
kénytelenek voltak megállapítani, hogy a „német kisebbség” végleg
távozott az iskolából. „Maradék németnek” hívták egyébként az
iskolában azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem bevándorlók
voltak. Egyre többen küldték gyermekeiket a németek közül
magániskolákba, vagy egyszerűen elköltöztek a környékről. Azóta az iskolát szinte csak nem német származású gyerekek
látogatják. Bernd Böttig az iskola vezetője, megkísérelte a legjobbat
kihozni ebből a helyzetből. Még több német nyelvleckét szerepeltetett az órarendben, korrepetációk érdekében mozgósította a diákokat.A támadás másnapján Böttig idegösszeomlás kapott. Újságírók megrohamozták az iskolát, a diákok az udvaron hip-hop gengszterekként pózolnak az udvaron. Húsz euróért interjút ajánlanak az újságíróknak, s pályaválasztásuk céljaként a „maffiafőnököt”, vagy „pornófilm rendezőt” nevezték meg. Az iskola vezetője mesél olyan apákról és anyákról, akik azért nem mernek elmenni a szülői értekezletre, mert nem beszélnek németül, vagy olyan diák veszekedésekről szól, ahol mind gyakrabban hangzanak el olyan szitkok, mint „keresztény” és „disznózabáló”. Az iskola igazgatónője szól azokról az elkeseredett tanárokról, akik azt panaszolják, a diákok szókincs híján képtelenek mást kimondani , mint „izé” és „csinálni”. S olyan gyerekekről, akik a korán szúráinak gyakori ismételgetése miatt képtelenek megtanulni a házi feladatukat.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Az izraeli hadsereg vezetési válságban van
címmel készített interjút Doron Almog vezérőrnaggyal, a libanoni
hadjáratban történteket vizsgáló bizottság vezetőjével.
A riporter felelősséget tudakoló kérdésére Almog elmondta, hogy az északi határszakaszért felelős Gal Hirsch kétértelmű üzeneteket küldött. Egyrészt az emberrablásokat
megakadályozandó kidolgozott egy koncepciót, azonban nem követett el mindent, hogy ezt a tervet beosztottjai is végrehajtják. Egyrészt megtett mindent, hogy távol tartsa a libanoni határtól, s az őrjáratokat is csak páncélozott járműben engedélyezte. Másrészt a parancsnokok terepjárókon furikáztak, egyikük még a feleségét is magával vitte.Almog előzetes jelentése felháborította az elraboltak bajtársait, mert abból kiderült, hogy a katonák úgy viselkedtek, mintha kiránduláson lennének.
A tábornok elmondta, pontosan ilyen volt a katonák hangulata. A
tartalékosok polgári foglalkozásukat gyakorolták, mielőtt megkezdték volna tartalékos szolgálatukat. S amikor elindultak az őrjáratukra, akkor sem voltak felkészítve a feladatra. Az elraboltak a kétértelmű parancsnoki kultúra áldozataivá válták.
Almog szerint a hadsereg kettős szakmai és vezetési válságban
található. Ez érinti a lakosságnak a libanoni háborúval kapcsolatos
elvárásait. A válság középpontjában a hadsereg
működőképessége áll, de érinti a politikai szint döntési folyamatait is. Sok tiszt úgy érzi, hogy a hadsereg többre képes, mint amennyit bemutatott.Hiányzott az előkészítés is, a titkosszolgálatnak információt kellett volna gyűjtenie a Hezbollah rakétáiról, s a haderő számára szükséges lett volna egy világos hadműveleti terv. Ezt modellezni kellett volna, ami a légierőnél megtörtént. A szárazföldi erők nem voltak felkészülve a háborúra. Többek között azért sem, mert a palesztin területeken uralkodó terror felszámolásával foglalja le erőit.Hasszan Nazrallah ( a Hamasz vezetője. a szerk.) 2000. nyári, dél-libanoni kivonulásunkat a gyengeség jeleként értékelte- folytatta az izraeli tábornok. Két súlyos hibát is elkövettünk. A kivonulás előtt kellett volna a Hezbollah elleni támadást megindítani, s követelnünk kellett volna, hogy az
ENSZ hozzon létre ütköző övezetet, mely megakadályozta volna, hogy a Hezbollah előre nyomuljon az izraeli határig. Nazrallah
visszavonulásunkat úgy értékelte, hogy többé nem készek harcolni- mondta Almog.
A kivonulás után néhány hónappal 2000 októberében, a Hezbollah
számos izareli katonát elrabolt. Annak ellenére, hogy az akkori
miniszterelnök, Ehud Barak a kivonulás előtt megfenyegette a
Hezbollahot, hogy innentől fogva, az izraeli válaszcsapások sokkal
keményebbek lesznek, a hadsereg mégis visszafogta magát. Ebből
Nasrallah arra a következtetésre jutott, hogy emberrablásokkal Izraelt térdre kényszerítheti. Az országot muzulmán országok veszik körül. A fanatikus iszlám éppen felemelkedőben van, éppen ezért az izraeli katonai potenciál rendkívül fontos tényező.
Ha Nazrallahnak megmutattuk volna az igazi
erőnket, talán elrettentően hatott volna. Akkor nem beszélne a Asszad szír elnök a következő háborúról, s akkor az iráni elnök is másként beszélne, és a palesztinok más üzeneteket kaptak volna.
Végül a tábornok kijelentette, hogy máig hasznosnak tartja Izrael és a palesztinok elválasztását. Nem az a politikai vezetés feladata, hogy egyszerűen ússzon a az események áradatával, és csak jelenlegi status quo megőrzésére törekedjen, a politikai vezetésnek meg kell ragadnia a kezdeményezést.
origo.hu
Elkepesztő siker, állótapsos ünneplés a Hamupipőke bemutatóján
