Szentesi Zöldi László: Ismét a régi nótát fújja a jó öreg Európa. Évtizedek óta vállalt kötelezettsége Törökország közösségbe emelése, a hidegháború idején azonban a nyugati világnak kisebb gondja is nagyobb volt a részletek kidolgozásánál. Aztán valaki a homlokára csapott: biztos jó nekünk, ha a mozlim tízmilliók elárasztják Európát, és hovatovább nem enklávékat, hanem homogén etnikai tömböt alakítanak ki országainkban? Így aztán az unió mostanság különösen érzékeny a börtönreformokra, a kurd kisebbség és az ellenzéki sajtó helyzetére, egy sereg olyan jelenségre, amellyel más körülmények között fele ennyit sem törődnének. Bonyolítja a helyzetet, hogy Törökország csatlakozásáról a közösségen belül is megoszlanak a vélemények – Ankarának akadnak befolyásos pártfogói, míg mások kendőzetlenül megmondták, a török állam soha nem lesz az unió tagja. Itt tartunk most. Aligha lenne meglepő, ha egy-két évtized múltán, amikor világosan kiderül, hogy mégsem csatlakozhat, Törökországban felerősödnének az ország keleti orientációját sürgető hangok. Más lapra tartozik, hogy Európa úgy sem járna jól: a térség stabilitásának a mindenkori török kormány állami berendezkedése a kulcsa. Éppen ezért Brüsszelnek érdekében áll az atatürki állam megerősítése, csak éppen időközben mindent elkövet annak aláásásáért.
(Magyar Nemzet, 2006. november 3.)
Megvan, kik rabolhatták el az ötéves szombathelyi kisfiút, amíg az apa elrohant a cumiért















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!