Újabb Csontvári, rekord kikiáltási áron

Rekord kikiáltási áron kerül kalapács alá december közepén Csontváry Koszka Tivadar egyik eddig szinte ismeretlen festménye. A szerelmesek tálálkozása (Randevú) című olajfestményre 85 millió forinton indul a licit.

Fülep Lajos, a 20. századi magyar művészettörténet egyik legjelentősebb alakja, Ady első felfedezője és a Nyolcak művészcsoport lelkes támogatója már több mint négy évtizeddel ezelőtt kételyt nem tűrő határozottsággal állította, hogy Csontváry főművei „a művészet egész történetének … máig legmagasabb csúcsaival vannak egy magasságban, s aki alkotta őket, nemcsak nagy nemzeti vagy századi, hanem világtörténeti jelenség.” Nem volt kétsége afelől, hogy a nemzetközi elismerés – ha várat is magára – végül nem fog elmaradni: „ezt a világnak előbb-utóbb meg kell tanulnia. Meg is fogja tanulni.” – állította.

A nemzetközi elismerés azért várat még magára, de ennek ellenére Randevú című kép nem csupán a Csontváry-életmű, de az egész 20. századi magyar festészet történetének egyik legtalányosabb, legtitokzatosabb alkotása. Több mint száz esztendővel ezelőtt, 1902 körül készült, de mindeddig rejtve maradt a közönség elől. A festménnyel foglalkozó kutatók csak találgatni tudtak, hiszen egy apró részletfotón kívül egyetlen információ sem maradt fenn róla. Lehel Ferenc 1931-ben megjelent Csontváry-monográfiájának negyvenedik oldalán tűnik fel a mű fragmentumának fekete-fehér reprodukciója. Az „Ámor” címmel közölt alkotáson egy férfi és egy nő találkozása látható, mellettük egy mellvéden alvó szárnyas puttó alakja tűnik fel. Ma, a kép váratlan és csodálatos felbukkanása után végre összevethetjük a valóságot a részletfotó ismeretében megfogalmazott gondolatokkal és elméletekkel.

A magyar közönség tehát most először találkozhat Csontváry Kosztka Tivadar A szerelmesek találkozása című festményével, amely az egyetlen olyan magántulajdonban lévő Csontváry kép, amely nem védett. Kikiáltási ára pedig a legmagasabb a magyar aukciók történelmében. Fontos, hogy a festmény nem védett, mert engedni, sőt ösztönözni kell, hogy a jól dokumentált, publikált magyar remekművek megjelenhessenek a nemzetközi műkereskedelemben, a múzeumokban és a magángyűjteményekben. Meg kell mindent tenni azért, hogy a magyar műalkotások külföldről hazakerüljenek, majd fotózás és tudományosan feldolgozás után engedni kell, hogy jó helyre kerülve hirdessék a magyar művészet értékeit. Csontváry Kosztka Tivadar is így kerülhetne az őt megillető helyre, ahogyan Fülep Lajos azt megjövendölte.

(mno)