„Rendszerkorrekciót” sürgetnek a szocialista politikusok

A kormány neoliberális gazdaság- és társadalompolitikáját több baloldali politikus is bírálta az elmúlt napokban. Szili Katalin és Gazsó Ferenc szerint is fordulatra, új politikára, korrekcióra van szükség. Gazsó arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek elmaradása esetén olyan átfogó társadalmi válsághelyzetbe kerülhetünk, amikor nehezen kezelhető és ma még beláthatatlan veszélyeket hordozó, kaotikus folyamatok kényszerítenek ki változásokat.

– Nem patriotizmussal ötvözött neoliberális politika kell. Fordulatra, új politikára van szükség: a rendszerváltás korrekciójára. Olyanra, amelynek az esélyegyenlőség nem csak szlogen, a szabadság pedig nem csak retorika – jelentette ki Szili Katalin, a szocialisták vezető politikusa, az Országgyűlés elnöke vasárnap, a MÚOSZ fővárosi székházában tartott vitaesten. Szili szerint egy baloldalinak azt is ki kell mondania, hogy a mai magyar társadalom igazságtalan. Ezt hatékony állam létrehívásával kell orvosolni, amelynek szociálpolitikája nem a most meghirdetett rászorultsági elven, hanem az alanyi jogosultságon alapulna. – Egyik oldalon liberalizációt indítunk el, a másik oldalon pedig egyre szűkül azok köre, akik eséllyel vásárolhatnak ezen a „piacon” – hozta fel példaként a politikus az egészségügy átalakítását. Szili úgy látja, a magyar politikai elit jelenlegi munkássága zsákutcába vezet.

Gazsó: Beláthatatlan folyamatok, kaotikus helyzetek alakulhatnak ki

A magyar társadalom ma is megtermeli az erőforrás-fedezetet ahhoz, hogy a humánerőforrást újratermelő rendszereket (oktatás, egészségügy, a generációs újratermelés intézményei), továbbá a társadalmi szolidaritást fenntartó szociális jóléti szolgáltatásokat ésszerű változtatásokkal közpénzekből lehessen működtetni. Nem indokolt tehát sem az oktatás, sem az egészségügy piacosítása azzal az indoklással, hogy a társadalmat jellemző általános erőforráshiány közepette csakis a magántőke fokozott bevonása biztosíthatja a fejlesztési erőforrásokat – mondta Gazsó Ferenc szociológus, a Magyar Szocialista Párt társadalompolitikai tagozatának tiszteletbeli elnöke kedden a Civil Fórumon tartott előadásában, az Egészségügyi és Szociális Ágazat Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezetében.

A professzor „rendszerkorrekciót” sürgetett: a neoliberális gazdasági és társadalompolitika feladását, új egyensúlyt, a multinacionális tőke nagyobb hozzájárulását a közfeladatok ellátásához. Jelenleg ugyanis a közteherviselésben nem érvényesül sem az egyetemesség, sem a progresszivitás – mondta.

Gazsó Ferenc szerint nem érvényesül a tulajdonformák alkotmányban deklarált egyenértékűsége, az államot pedig eleve kártékony tulajdonossá nyilvánították a neoliberalizmus szellemében. A domináns tőkehatalom immár odáig ment, hogy pazarlásnak és az erőforrások irracionális elfecsérlésének minősíti a kiépült jóléti rendszereket: az ingyenes oktatást, az államilag garantált egészségügyi ellátást, az életfeltételek stabilitását biztosító nyugdíjrendszert és a sokféle szociális ellátórendszert. Az újkapitalizmusra jellemzően a lakosság mindössze 6 százaléka tett szert termelőtulajdonra, az országban nem alakult ki tulajdonosi középosztály. Mindez mélyreható társadalmi megosztottsághoz vezetett, hatalmas tömeg került ki a társadalmi integrációból, a foglalkoztatás beszűkült, a munkaképes népesség alig több, mint a fele tudott megkapaszkodni a munkaerőpiacon. Emiatt a társadalom egy olyan berendezkedés felé sodródott, amire a társadalom többsége se nem vágyakozott, se nem hajlandó elfogadni annak neoliberális értékeit – vonta le a következtetést Gazsó.

A professzor a válságból való kiútként az újkapitalista berendezkedés egész működésmódjának korrekcióját látja. Gazsó Ferenc szerint felülvizsgálatot és változást igényel a hatalmi-uralmi rendszer kiépült működési módja is, mert a „demokratikus párturalom” – mint mondta – korlátozza a részvételi demokrácia érvényesülését, mellőzi az együttdöntési kényszert, és nem teszi lehetővé a civil vétójog érvényesülését. A szükséges változások a politikai erőviszonyok függvényei, nem mennek végbe automatikusan. A politikai osztály egymással szemben álló és kíméletlen hatalmi küzdelmet folytató csoportjainak ki kell érlelniük magukból egy olyan társadalmi berendezkedést, amelyben a gazdasági növekedés összekapcsolódik az életminőség javulásával. Máskülönben előfordulhat, hogy a konfliktust halmozó folyamatok olyan átfogó társadalmi válsághelyzetbe torkollnak, amikor nehezen kezelhető és ma még beláthatatlan veszélyeket hordozó, kaotikus folyamatok kényszerítenek ki valaminő változásokat.

(hírTV, Magyar Hírlap)