Sokan azért nem esznek, hogy kifizethessék a vizitdíjat

Zökkenőmentesnek ítélte a vizitdíj bevezetését az egészségügyi miniszter. Az országnak viszont vannak igen szegény kistérségei, ahol nem plasztikai műtétekben, kubai koktélokban és helikopterekben gondolkodnak, hanem csirkeszárnyakban és kiló kenyerekben. Az egyik legelmaradottabb kistérségében, Encs környékén most tényleg az a kérdés: enni, vagy betegen orvoshoz menni.

A kampányban arról volt szó, hogy nem lesz vizitdíj. Most, hogy mégis lett, arról van szó: a vizitdíj nem fog fájni. Persze az a háromszáz forint mindenkinek mást jelent. Mást Budapesten, Hévízen vagy Győrben, és mást az ország szegény vidékein. És mi az a háromszáz forint a döntéshozó politikusoknak? Négy vizitdíj árából kubai koktélt lehet inni egy budapesti bevásárlóközpontban, egy bőr aktatáska kilencven– kétszáz vizitdíj árát emészti fel, egy ránctalanító arcplasztika ezer–ezerötszáz vizitdíj árába kerül, az endoszkópos arc- és homlokplasztika csupán ezerháromszáz– kétezer normál vizitdíj árába kerül, egy használt helikopter értékesítési összegéből százezer vizitdíjat lehetne befizetni, s egy kanadai, torontói repülőjegy ára most csak ötszáz vizitdíj összegébe kerül.

Varga Attila

<byRészletek a Magyar Nemzet 2007. február 26. számában