Csontos János: Ezúttal talán nem kellene olyan könnyedén átlépni az eseményeken. A magam részéről nem tudom méltányolni, hogy a tízparancsolat majd minden pontjával hadilábon álló kormányfő szorult helyzetében menesztette kedvenc pécsi tudszoctanárát. Nem tudom a jelenséget „a forradalom felfalja saját gyermekeit” jelmondat szellemében szemlélni. Miért áll meg itt a folyamat? A tévéostrom idején nem a rendészeti miniszter kézivezérelte a politikai segédeszközzé züllesztett rendőrséget, hanem – televíziós tanúvallomása szerint! – maga a miniszterelnök. A rebiszes kemény legényeket sem csupán a pandúrromantikát felélesztő rendőri vezetők elvtelensége bátorította, hanem a kormányzati csúcsvezetők határtalan cinizmusa is (beleértve a koalíciós kispárt leköszönt elnökét, aki úgy lapít most, mint liberális érték a fűben): a békés polgárokra indokolatlanul támadó karhatalmat szerintük nem felelősségre kell vonni, hanem kitüntetésekkel és jutalmakkal elhalmozni. Ama banki tolvajlásban, hajnali csoportos erőszakban nemcsak a megtévedt rendőrök, de a kormánypolitikusok is ott vannak. Ott kibicel mögöttük a minden körülmények között lojális értelmiségi elit, és ott nyomul az első sorban maga az erkölcsrelativizáló miniszterelnök is, aki leghűségesebb embereit is csuklás nélkül beáldozza, ha az irháját kell mentenie. Saját magával szemben nincs zéró tolerancia. Igaz, még nincs három éve a székében.
Ilyen nincs, és mégis van – mondjuk a rádiós sportriporterrel együtt. Egyszerre szeretnénk több és kevesebb rendőrállamot: zéró toleranciát a bűnözőkkel szemben (beleértve a bűnöző rendőröket és politikusokat is), s teljes szabadságot például a sajtónak. Dadaországban elég volt a nonszenszből. Több kell: az értelem.
(Magyar Nemzet, 2007. május 25.)
Tusnádfürdő
Hunyadi János is szerepet kap Tusnádfürdőn
