Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Michael Martens Putyin hosszú emeltyűje című cikkében elemzi Oroszország balkáni politikáját és ennek lehetséges uniós következményeit.
A Kreml, a NATO- és EU-tagállamokkal ellentétben, ugyan nem járul hozzá a koszovói és boszniai rendfenntartás jelentős költségeihez, de annak ténykedését gátolni kívánja. Nem először fenyegetőzött Putyin Heiligendammban, majd Szentpéterváron a szerb elnökkel történt találkozója után azzal, hogy országa megakadályozza az ENSZ különmegbízottja által kidolgozott Koszovó nemzetközileg ellenőrzött függetlenségére kidolgozott tervet.
Mindeddig az európai államok komolyabb ellenkezés nélkül vették tudomásul Oroszország állandó zavarkeltését. Ami annál is meglepőbb, hiszen itt egy olyan területről van szó, ami politikailag kizárólag és katonai értelemben is döntően az EU ügye marad. Ennek ellenére Oroszországnak hónapok óta sikerült a koszovói kérdésben az EU-t az orránál fogva vezetni. Az EU minden gyakorlatot eljátszott már, minden halogató lépést elfogadott, legutóbb Sarkozy egy fél éves szünettel kívánta Moszkvát megenyhíteni. De lehet várni fél, egy, vagy akár másfél évet, a szerbek és a koszovói albánok akkor sem lesznek képesek megtalálni azt az egyetértésen alapuló megoldást, melyre Oroszország állítólag törekszik.
Ez a halogató várakozás – mely abban reménykedik, hogy az albán követeléseket és a nyugati katonai jelenlétet hitelteleníti majd az erőszak újbóli kitörése – a magja az orosz Koszovó-politikának. Ezt ellensúlyozandó, legalább is a nagyobb EU-tagállamoknak végig kell gondolniuk a Washingtonban már régóta emlegetett és Bush által Tiranában kimondott megoldást: a térség stabilitása érdekében a lényegében már úgyis létező koszovói függetlenséget szükség esetén Oroszország akarata ellenében is elismernék.
Ezzel ugyan kijátszható lenne az orosz halogató taktika, azonban új nehézségek keletkeznének. Amennyiben a függetlenség elismerése az ENSZ BT hozzájárulása nélkül történne, akkor az Egyesült Nemzetek koszovói missziója (Unmik) vezetőjének a függetlenségi proklamációt mandátuma alapján érvénytelennek kellene nyilvánítani.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilap Gerhard Gnauck és Sven Felix Kellerhof A Nemzeti szocializmus áldozatai több mint négymilliárd eurót kaptak című cikkében foglalkozik a kárpótlások hivatalos lezárásával.
A kilenc évvel ezelőtt kezdődött folyamatban az ügyvédi irodák két számjegyű milliós összegek követelésével próbáltak nyomást gyakorolni a berlini kormányra és a német gazdaságra – emellett természetesen saját hasznuk érdekében is ténykedtek, hiszen az amerikai jogrend alapján a kiharcolt összeg egy részére sikerdíjként igényt tarthattak.
Hosszadalmas tárgyalásokat követően az Otto Graf Lambsdorff vezette delegáció 2000-re kidolgozta a megegyezést. A kormány és a német ipar kétszer 2,58 milliárd euróból alapítványt hozott létre. Ebből az összegből kellet kárpótolni a még élő kényszermunkásokat, miután helyreállították a jogbiztonságot, azaz elutasították az összes német cég ellen benyújtott kártérítési követelést. 2001 közepétől kezdték meg kifizetni a 2500 és 7500 euró közötti összegeket. Eddig a 98 országban – közte Nepálban, Thaiföldön, Monacóban – élő kárpótoltakra összesen 4,36 milliárd eurót költöttek. A követeléseket benyújtó amerikai ügyvédek 66 millió eurót és költségtérítést kaptak.
Fő feladatának teljesítése után az alapítvány csökkentett létszámmal működik tovább. A fennmaradó munkatársak irányítják majd az Emlékezés és Jövő Alapot, mely a jövőben 426 millió eurónyi tőke után járó nyolcmilliónyi kamatból ösztöndíjakat és nemzetközi projekteket támogat.
origo.hu
Kiderült, hogy mi okozta a raktártüzet a Soroksári úton
