Kerékgyártó T. István: Hiába hangzanak el különféle szólamok az állam racionalizálásáról, a versenyképesség fenntartásáról, a valóságban kizárólag a pártelvű globalizmus követelményei érvényesülnek. Ráadásul a globalizáció közismerten nemcsak az információtechnológiára épül, hanem a legteljesebb értelemben vett kommunikációra és mediatizációra. Az állam tudatos gyengítése azonban minden szempontból a társadalmi tőke csökkenéséhez vezet. A haszonelvű globalizmus egyik tulajdonsága pedig változatlanul a profitéhség. Ha viszont az állam puszta vállalkozásként működne, legfeljebb az ínséget oszthatná el, nem pedig a bőséget. Hiába ugyanis a piaci racionalitásra épülő gazdaság, ha nem képes megjelenni a kisebb-nagyobb életközösségeknek az a társadalmi tapasztalata, amely a létfenntartási, jövedelemszerzési, együttélési lehetőségek megújítását érinti. Megannyi tény bizonyíthatja (a drasztikusan romló egészségügytől a növekvő munkanélküliségig), hogy az amúgy is alacsony életminőségi mutatók – globalizáció ide vagy oda – megállíthatatlanul romlanak. Az utóbbi öt-hat évben tudatosodhatott, hogy újabb százezreket fenyeget a lecsúszás, melynek következtében rendre a deviancia, az önpusztítás számtalan formája kel életre.
Mindezt persze nem a véletlenszerűen kiválasztott tények halmaza, hanem a félreérthetetlen bizonyítékok sokasága támasztja alá. Igaza van azoknak a társadalomkutatóknak, akik a válság okait nem pusztán a társadalom gazdasági teljesítményében, hanem az államháztartás fokozódó hiányában, az államigazgatási és a közösségi szolgáltatások anomáliáiban, vagyis a társadalom lelki szétszakításában látják. Mert a végzetessé váló egzisztenciális bizonytalanság miatt össztársadalmi méretekben nő a reménytelenségről, a jövőnélküliségről panaszkodók aránya is. S erről egy pillanatra sem feledkezhetünk meg.
(Magyar Nemzet, 2007. június 27.)
MÁV
Megvan, hogy a Balaton melyik részén lehet átszállás és egyéb kellemetlenségek nélkül vonatozni
