Fűrész Gábor ügyvezető igazgató elmondta: „Politikai alternatívák” című, május 24. és 28. között végzett reprezentatív országos telefonos közvélemény-kutatásuknak az volt a célja, ne csupán a pártpreferenciákról szóljon minden, a közvélemény hangját is halljuk meg. A húsbavágó kérdéseknél ugyanis – ilyen az egészségügy – a politikai irányultságok elkezdenek köddé válni, ami megnyilvánul például a vizit-és receptdíj szokatlanul magas, nyolcvanöt százalékos elutasítottságában. Fűrész Gábor a budapesti sajtótájékoztatón közölte: arra voltak kíváncsiak, mit fogad el és tart kívánatosnak a közvélemény a politikai piacon elérhető elvekből, konkrét javaslatokból. Az intézet szakemberei úgy találták: valóban kezd kibontakozni a társadalmi alternatíva, hisz az emberek nagyon jól tudják, milyen országot képzelnek el, még ha a technikai részletek körüli elképzelések kevésbé kontúrosak is. Az ügyvezető igazgató szerint eloszlott az a félreértés, miszerint a társadalomnak csak „végtelen” elvárásai lennének, amelyek révén ígéretekkel tetszés szerint lehetne tagjait – főleg választás előtt – manipulálni. Az is kiderült, hogy a neoliberális alapon működő piaci koordinációjú rendszert az egészségügyben szintén elutasítják, s kívánatosabbnak tartanák a szociális piacgazdaság megújított formáját. A tények azt mutatják, hogy a kölcsönös felelősségvállalás elvét és a kiváltságok megszüntetését a többség – ötvenöt, illetve ötvenhét százalék – vonzónak találta. A válaszadóknak csak huszonhárom, illetve huszonkettő százaléka nem fogadta el ezeket az alapvetéseket, huszonkettő, illetve huszonegy százalékuk pedig nem ismerte vagy nem értette a fogalmak tartalmát. Ez pedig azt jelzi, hogy a polgári alternatívának egyre jobbak az esélyei. Az ország tehát vissztérhetne a rendszerváltozás idején konszenzusosan fölvázolt szociális piacgazdasági modellhez.
A KÓD felmérése kimutatta: az egészségügyi átalakítás egyáltalán nem találkozik a lakosság értékrendjével. Mindössze a megkérdezettek hat százaléka híve a piaci magánbiztosítók versenyének, míg negyvenkilenc százalék pártolja az állami biztosítót kiegészítő biztosítókkal, s majdnem ugyanennyi, negyvenöt százalék szeretné, ha a jelenlegi állami rendszer maradna fenn. Fűrész Gábor megjegyezte: a lakosságban kezdetben még nagyobb nyitottság volt a több-biztosítós rendszer iránt, ám a kormányzat túl későn kezdte el a felülről vezérelt kommunikációt. Ez a vonat azonban mára elment, a kampány elkésett, így a leépítések, kórházbezárások hatására a közvélemény végletesen elbillent az elutasítás irányába. A kiugróan magas negatív vélekedés már nem fordítható meg, nincs ilyenre tapasztalat nemzetközi szinten. A nyolcvan százalék fölötti elvetés már extrémként tartja számon a szakirodalom. Ez azt jelzi, hogy amikor személyes életlehetőségeiket érzik az emberek korlátozva, háttérbe szorítják addigi pártszempontjaikat, s nem vállalják fel a vállalhatatlan program kockázatát. A kormányzat – amikor még hatvan-nyolcvan százalékon volt a lakosság ellenérzése – megváltoztathatta volna a tendenciát, ám a kommunkáció felvállalása helyett „suttyomban” akarta keresztülvinni terveit, s ez visszaütött.
Arra is fény derült a közvélemény-kutatásból, hogy a többségben erős igény van az új alternatívára, a változtatásra. A jelenlegi intézkedéseket tehát főként azért utasítják el, mert nem látják a célját.
További adalék: a megkérdeztettek az egészségügyi „potyautas-rendszert” nem támogatják ugyan, hisz a járulék-megkerülés szankcionálása mellett foglalnak állást, ám a rendszerből önhibájukon kívül kiesőkkel szemben igen toleránsak. Csupán az emberek hét százaléka zárná ki őket az orvosi ellátás „közvetlen-térítésmentes” köréből, s még a tartósan munkanélküliek is csak a megkérdezettek harmincöt százalékának meg nem értésével találkozhatnának. A feketemunkát végzők térítésmentes körben tartását ötvennyolc százalék ellenzi. Szintén a polgárok rendkívüli szolidaritását illusztrálja, hogy nyolcvannyolc százalékuk úgy foglalt állást: minden magyar állampolgárnak joga van az ingyenes orvosi alapellátáshoz és az életmentéshez. A magyar emberekben tehát nem dolgozik bosszúvágy vagy beteges irígység, ésszerűen gondolkodnak.
Fűrész Gábor kérdésünkre elárulta, hogy az egészségügyhöz hasonlóan más területeken, esetleg az oktatás vagy a közlekedés problémáiról is terveznek felméréseket. Talán előrevetítheti a majdani válaszokat a mostani kutatásnak az az eredménye, mely szerint a válaszadók hatvankét százaléka úgy véli: az ország bajba jutott, ezért változásra, új politikára van szükség, míg csupán huszonkilenc százalék nem értett egyet a felvetéssel, s kilenc százalék volt a nem válaszolók aránya.
Másik kérdésünk arra irányult, ha a lakosság döntő többsége nemcsak az egészségügyi, hanem az oktatási, a közlekedési, a közigazgatási és más jelenlegi kormányzati terveket is végletesen elutasítja, vajon milyen alapon minősülnek az önkényes átalakítást ellenzők kormánypárti szavazónak? A KÓD vezetője kifejtette: az MSZP letornázta magát arra a szintre, amelyen már csak az úgynevezett „márkahű” szavazók támogatják. Ez jelen pillanatban körülbelül a lakosság tizenhat százalékát jelenti. Ilyen fokú lemorzsolódás, a tartósan húsz százalék alá zuhanás a rendszerváltozás óta még sosem fordult elő a szocialistáknál. Nem túl bíztató hír a kormány számára az sem, hogy a konjunktúra-index már jó ideje meredeken zuhan, s megfigyelhető: egy hónapos fáziskéséssel velel együtt esik a kormány megítélése is.
Fűrész Gábor egy olyan futballcsapathoz hasonlította a kormányt, amely játék, meccs közben akar állandóan változtatni a taktikán, miután kiderült: úgy futott ki a pályára, semmilyen elképzelése nem volt. Ennek a következménye is lehet, hogy mára a megkérdezetteknek negyvennégy százaléka úgy véli: az MSZP közepes méretű párttá zsugorodott, míg huszonhárom százalék nem válaszoló, illetve tanácstalan mellett pusztán huszonhárom százalék veszi védelmébe a szocialisták hajdani nagypártiságát.
Megyeri Dávid
birkózás
Szenzációs magyar diadal a birkózók rangsorolóján
