Balavány György: Az illem szocliberális helye

Balavány György: Az élet és az irodalom, pontosabban a politika és az irodalom nem különálló, hanem szorosan (ragaszkodom az o betűhöz) összefüggő valóságok. Antonio Gramsci marxista gondolkodó úgy vélte, a kulturális hegemónián át vezet az út a politikai uralomhoz. Igaz. Előbb az emberek gondolkodását és szívét formálja önképére a hatalom, aztán már könnyebben eléri, hogy kövessék az akaratát. Az ÉS nevű szellemi fertő és a hasonló nívójú-célzatú orgánumok nélkül e hatalom sem tudta volna elérni, hogy a rendszerváltozás óta eltelt tizenhét évből kilencet közvetlen uralma alatt töltsön az ország. Egyszerre diktálnak az újságok szerkesztőségéből, a parlamentből és a pártszékházakból. Egy olyan országban, ahol az ápolatlan és tehetségtelen Bozóki András vagy a hasonló kvalitásokkal bíró Hiller István kultuszminiszter lehet, bármi szörnyűség megtörténhet. A mai kormányzat nem tesz mást, mint – meglehetősen hatékonyan – ellátja a kulturális züllés, a szellemi-lelki sivárság, a budi-életérzés politikai képviseletét. Még annyit: a vécé mint helyszín önmagában még nem problematikus. A magyar néplélek és köznyelv a mellékhelyiséget egyenesen a normális viselkedés (a tágabb értelemben vett kultúra) egyik háttérintézményének tekinti, ezért jelöli a decensen csengő toalett, sőt illemhely névvel. Meg is illeti ez a tisztelet, feltéve, ha van bent papír, de legalább valami megoldás a tisztasági rituálé elvégzésére. Ha nincs, akkor vesszen az ÉS – a kultúra nevében.

(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 16.)