Bolgár György: Mihez képest?

Bolgár György: Itt soha senkit nem érdekel az, hogy mihez képest. A közszolgálati rádió körül is csak a cirkusz számít, és a kétségtelenül nem kevés felháborító botrány, amivel aztán elvan mindenki. De miközben valóban semmivel nem magyarázható az a módszer, ahogyan majdnem kétszáz embert eltávolítottak a rádiótól, az valószínűleg nem volna vitatható (vagy ha igen, akkor erről kellene vitatkozni), hogy a közrádió minden bizonnyal még ma is több emberrel működik, mint kellene (közpénzből). És miközben az is nehezen indokolható, hogy egy tollvonással könnyűzenei adóvá alakították a Petőfit (megszüntetve ezáltal számos, rétegeknek szóló, de mégiscsak mások által, kereskedelmi alapokon nem sugárzott programot), az új Petőfi zenéje szerintem magasan a legszínvonalasabb a hasonló zenét sugárzó adók közül. Igen, Farkasházy vagy Váradi Júlia kirúgása mögül is kilóg a szőrös lóláb, hogy az úgynevezett balliberális oldalról is lapátra kellett tenni egyeseket, ha már a szélsőségesen jobboldaliakat távozásra kényszerítették vagy szép csendben megfosztották őket műsoraiktól. De megint az a kérdés, hogy mihez képest. Mert az elmúlt egy évben, néhány szakmailag botrányos lépéstől eltekintve (mint amilyen az őszödi beszéd egy-két mondatos részletének nyilvánosságra hozatala volt) a közszolgálati rádió legfontosabb hírműsoraiban igyekezett tárgyilagosan középen maradni. A különbség a Kondor-érához képest ég és föld: az akkori tomboló elfogultságnak ma nyoma sincs (hol jobb, hol gyengébb színvonalon). De hogy ez a magyar médiának föl sem tűnik, és mindig csak a botrányos esetek felszínéig jut el, az lesújtó. Lehet, hogy a rádió elnöke gyalázatos ember (nem ismerem), néhány lépéséről akár nekem is lehetne ez a véleményem, mégis megítélésében a döntő az, hogy kivonta a rádiót a politikai háború kellős közepéből (és a front jobboldaláról). A jobboldalnak éppen ez fáj, a baloldalnak meg a személyes gyalázatok és véráldozatok. Holott talán a lényeg (is) a lényeg.

(Népszava, 2007. augusztus 10.)