Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap A Mol ismételten saját részvényeket vásárolt címmel tudósít a magyarországi olajipari cég legújabb lépéseiről. Pénteken a magyarországi olajvállalat a budapesti tőzsdén ismét 112,2 millió euró értékben vásárolt saját részvényeiből, így a kereskedelmi forgalomban található értékpapír harmadát a cég birtokolja. Hernádi Zsolt, a Mol elnöke – ellentétben az elemzők vélekedésével – úgy nyilatkozott: cége a visszavásárlási programot nem a felvásárlás elhárítása érdekében kezdeményezte. Egy vállalatnak, mely évente 15 százalék osztalékot fizet, nem érdemes bankban tartania a pénzét. Hernádi továbbra is elutasítja az ÖMV felvásárlási szándékát. Mi haszna lenne? – tette fel a kérdést Hernádi. Egy 30 milliárd eurós tőzsdei értékű vállalkozás keletkezne a fúzióból. Ez azonban még mindig messze van az olyan nagyvállalatoktól, mint a Total vagy a BP, a maga 200 milliárd euró feletti értékével. A Mol lényegesen hatékonyabb, mint az ÖMV, így a magyarok csak veszítenének. Hernádi továbbá bírálta, hogy amíg Kelet-Európában keményen privatizáltak, addig az ÖMV továbbra is két állam – Ausztria és az Egyesült Arab Emirátusok – ellenőrzése alatt áll.
Frankfurter Rundschau (fr-online.de)
A részben az SPD tulajdonában álló napilapban Bernhard Honnigfort A németek olcsóbbak a lengyeléknél című cikkében ismerteti a keleti rögvalóságot. Soha az életben nem is álmodta volna – mondja a 36 éves Jochen Gerards. Gerards mérnök, és egy építőipari vállalkozás technikai vezetője, a szászországi Bretnigből a sziléziai Breslauba ingázik. A breslaui építkezés kiváló példa arra, hogy néha mekkora a különbség a politika és a valóság között. Miközben Németországban félénken vitatkoznak arról, hogy vajon szabad-e kelet-európai szakmunkásokat beengedni az országba, akikkel azokat a lyukakat kívánják bestoppolni, melyeket – úgy tűnik – a 3,6 millió munkanélküli ellenére képtelenek betömni. Breslauban látható, hogy mi történik Lengyelországban: a jó szakmunkások már régen Írországban és Nagy-Britanniában dolgoznak. Lengyelországban dübörög az építőipar, az árak az égbe emelkedtek, minden, az országban maradt építőipari munkást foglalkoztatnak. Még a németeknek is marad valami a tortából. „Egyáltalán nem találtunk a munkánkhoz lengyel alvállalkozót” – nyilatkozta Gerards. Amikor Lengyelország, Csehország és Magyarország 2004-ben belépett az unióba, sokan attól tartottak a keleti német tartományokban, hogy elárasztják őket az olcsó keleti szakmunkások, s elveszik a helyiek munkáját. Semmi sem lett a lengyel feketemunkás-invázióból és a dömpingárakból, vagy a keleti területekre történő beáramlásból. A németek olcsóságának oka az úgynevezett „hangyarendszer”: a lengyeleknél 20-an jelentkeznek munkára talicskával, míg a német konkurenciánál egyvalaki dolgozik az árokásó géppel. Ráadásul a lengyel cégek néha olyan sokat kérnek, ami messze meghaladja a német ajánlatot. Míg Lengyelországban például egy négyzetméternyi terület lekövezésénél hat euró a helyi munkadíj, addig a németek 4,50 euróért már megcsinálják.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Meglepte az SPD vezetését Struck javaslata című cikkében ismerteti a szociáldemokraták Bundestag-frakcióvezetőjének elgondolását és annak fogadtatását. Annak ellenére, hogy Kurt Beck, az SPD elnöke az elmúlt hetekben ismételten óvott attól, hogy pártja megnevezze kancellárjelöltjét, mert az most „téves” lenne, „túl korán” érkezne, az említettet idő előtt „ledarálná” a rendszer, Peter Struck most nyíltan kiállt Beck jelöltsége mellett. Struck előtt már a két kijelölt pártelnökhelyettes, Peer Steinbrück és Hans-Walter Steinmeier Merkel óhajtott kihívójának nevezte Becket a vélhetően 2009 szeptemberében sorra kerülő Bundestag-választásokon. A pártvezetésben meglepetést okozott Struck javaslata. Elemzők nem tartják kizártnak, hogy a nyilatkozat mögött esetleg a népszerűtlen Beck félreállításának szándéka is meghúzódhat. Hiszen mint azt a titkos esélyesként emlegetett külügyminiszter megfogalmazta: akit túl korán megneveznek, az idő előtt elhamvad.
origo.hu
Miért fenyegeti meg jogerős ítéletekkel politikusokat újságírókat Magyar Péter
