Révész Sándor: Kik azok, akiknek fegyver után viszket a tenyerük? A fegyverektől (remélhetőleg) távol tartott magyar gárdistákat mi tartaná távol a Honi Gárdától? Kik azok, akik belépésre mozgósítanák ifjú híveiket? Azokat, akikben heves indulatok dúlnak a jelenlegi kormánypártokkal, azok bázisával és általában a szabadságszerető emberekkel szemben. A választ tudjuk. És milyen vezetés alatt dúlnának ezek a kiképzett és felfegyverzett indulatok egy esetleges kormányváltás után? Nézzünk hátra, ki mindenki lehetett itt már honvédelmi miniszter, államtitkár. Az ellenzéki sajtó által újra fölfedezett Für Lajos például, aki most a magyar gárdistákat fogja avatni, s aki most már úgy véli, nemzeti diktatúrát kellett volna bevezetni a rendszerváltás után. Az ő államtitkára, Raffay Ernő „belpolitikai konfliktusok esetén” is bevethető Nemzeti Gárda megalakítását szorgalmazta. Az akkori belügyminiszter határőr sorkatonákat vezényelt ki 1992. október 23-án a Kossuth térre, hogy „hazafias nevelésük” keretében ismerkedjenek a köztársasági elnököt gyalázó csőcselékkel. Az Orbán-kormányban az „álliberális férgek” kiirtására buzdító Torgyán József pártja adhatta a honvédelmi minisztert. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor ilyen figuráknak nem egy politikailag semleges és a legkevésbé sem lelkes sorkatonaság, hanem egy nagyon is elkötelezett és tettre kész gárda áll a rendelkezésükre, hogy politikai ellenfeleiket megfélemlítsék. A Honi Gárda lehet a kormány ökle. Ez a lehetőség sajnos a legkevésbé sem elméleti.
(Népszabadság, 2007. augusztus 18.)
Donald Trump és Benjamin Netanjahu munkavacsora keretében tárgyal
