Tamás Gábor: Négy tonna káposzta

Tamás Gábor: A magyar gazda ma teljesen védtelen mindenféle „erőszakos eltulajdonítási kísérlettel” szemben. A ’98-ban elfogadott, a mezőőri szolgálatról szóló törvény teljesen megköti a határjáró hatósági ember kezét. Előírja ugyan, hogy legyen sálja, formaruhája, de az engedélyezett sörétes puskáját igazából csak riasztásra használhatja. A nyílt mezőkön egy váratlanul megérkező IFA tizenöt-húsz emberrel a fedélzetén inkább elbújásra, mintsem intézkedésre készteti a zöldkalapos mezőőrt. A nagy értékű ültetvények, a gazdagok birtoka esetében már más a helyzet: ők profi őrző-védő cégeket szerződtetnek – hektáronként nagyjából évi egymillióért. Nekik mások az eszközeik. A rendőrségénél erősebb, sajátos módszerekkel a tulajdonos valahogy mindig a nyomára akad az elkövetőnek, amihez azonban komoly tőke kell. Az „egyszerű gazda” teljesen kiszolgáltatott. A rendőrség érdemben nem foglalkozik vele, a mezőőr fél, az önkormányzatok többsége húzódozik a kényes feladattól. A polgárőrség jön-megy a falu belső utcáin, a tanyákat járó rendőrségi körzeti megbízott (akinek valóban komoly rendészeti eszközei vannak) egyszerűen képtelen ténylegesen bejárni a területet. Itt a legfőbb kertészeti főszezon, amikor milliárdos értékek tűnnek el abban a feketegazdaságban, amelynek felszámolásáról már több kormányzat is oly határozott elképzeléseket vázolt már föl. Csak éppen nem történik semmi. A négy tonna káposzta tolvajai ma nyugodtan alhatnak. Ha megpermetezték azt a káposztát, ha nem.

(Népszabadság, 2007. augusztus 10.)