Tanka Endre: Az élelmiszerárak és az intervenciós felvásárlás

Tanka Endre: Bárkinek könnyű eldöntenie, kit is szolgál valójában a KAP az intervencióval, annak megtagadásával, lebegtetésével, majd formális jogi kényszerként az időleges megújításával. Mindezt a „szabad piacgazdaság”, a piaci átláthatóság, a kiszámíthatóság, a jövedelembiztonság, az esélyegyenlőség, a piaci verseny tisztasága, az egyenjogú, mellérendelt ügyletkötők, befolyásmentes árucseréje jegyében. Az álságos demagógia léggömbjei a szemünk láttára pukkadnak szét, amin még derülhetnénk is, ha nem a saját sorsunk megrontását övezné. Így temeti maga alá a közös agrárpolitika 2007-ben a fél évszázaddal korábban még valós értékrendjét és közérdekű célrendszerét, amely mára a tőkeszabadság elsőbbségét, elsajátítási uralmát leplező jelszóvá silányult: „a mezőgazdasági népességnek megfelelő életszínvonalat nyújt, elsősorban a mezőgazdaságból élők egy főre jutó jövedelmének a növelésével”. Ebből a pillérből semmisült meg az élelmiszer-politikai cél is, amely a fogyasztók megfelelő mennyiségű és minőségű élelmezését méltányos áron kívánja szavatolni. A végső kérdés azonban nem is az uniós értékrend, hanem az, hogy meddig késik még a nemzeti önvédelmi eszköztár intézményi létrehozása, amely az agrár- és földviszonyainkban is fékezhetné a globális tőkeuralom társadalompusztító nyomulását.

(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 7.)