Balavány György: Arundathi és a sebesült óriás

Balavány György: Az Egyesült Államok barátai e napon – nagyon helyesen – kegyelettel gondolnak azokra, akik odavesztek az ikertornyok leomlásakor, de ki emlékezik meg a százötvenezer védtelenről, akit Hirosimában és Nagaszakiban pusztított el az amerikai terror? Ki emlékezik meg a négymillió polgári lakosról, akit a vietnami holokauszt idején mészárolt le az Egyesült Államok hadserege? Ki gyújt gyertyát azokért, akik ma is atomsugárzás vagy idejében fel nem robbant aknák miatt lelik halálukat? Gondoljunk szeptember 11-én a Duna jugoszláviai szakaszán a mederben heverő amerikai bombákra. És gondoljunk a globális szabadpiac áldozataira, a sok százezer gyerekre, akik az úgynevezett fejlődő országokban napi tíz-tizenkét órát dolgoznak a zömmel amerikai óriáscégeknek. Ki sír a milliókért, akiket éhínségek és járványok pusztítanak el a leggazdagabb világhatalom árnyékában? Arundathi szerint a hat éve történt szörnyűség csak akkor érthető, ha látjuk az utat, mely 1922 szeptemberétől 2001 szeptemberéig vezetett. Ma, 2007 szeptemberében már azt is látjuk, hogy az út sokáig nem folytatódhat. Úgy tűnik, Amerika fokozatosan elveszti vezető szerepét. De addig jó lenne valahogy – óvatos mozdulatokkal – szétosztogatni azt a fura, kedves, törékeny holmit, amit békének hívunk.

(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 10.)