John Bogard: Az ENSZ elfogult Izraellel szemben

Elfogultsággal vádolja az ENSZ palesztin terülteken működő emberi jogi ügynökség vezetője Ban Ki Munt, a nemzetközi szervezet főtitkárát tudhatjuk meg egy, az al-Dzsazíra.net-nek adott nyilatkozatból. A kurdokon kívül senki nem örül az amerikai Kongresszus által kidolgozott iraki területi felosztási tervezetnek, derül ki a kuvaiti al-Vatan című napilap cikkéből.

Al-Dszazíra.net

Az arab hírtelevízió internetes portáljának adott interjújában John Bogard, az ENSZ palesztin területeken működő emberi jogi kirendeltségének vezetője elfogultsággal vádolja Ban Ki Munt, és a főtitkár közvetlen munkatársait.

Bogard úgy látja, hogy amíg a nemzetközi szervezet különböző ügynökségei kifogástalanul, és objektíven végzik a munkájukat, addig a New York-i központ stratégiája nagyban függ az Egyesült Államok politikai akaratától.

Különösen érzékelhető ez az Izraellel szembeni elfogultság kérdésében. Bogard szerint az ENSZ, és a keretén belül működő négyes tanács (ENSZ, az USA, az Európai Unió, Oroszország) nem vesz tudomást azokról a feljegyzésekről, és határozatokról, amiket a Bogard felügyelete alatt működő kirendeltség készít arról, hogy az izraeliek hogyan hágják át az emberi jogokat a palesztin területeken.

Mindezt így foglalta össze: „A New York-i nemzetközi közösség nincs felkészülve arra, hogy megismerje az általam készített feljegyzéseket. Úgy gondolom, hogy a békefolyamat szervezésért az ENSZ-en belüli négyes tanács a felelős, de én úgy látom, hogy azok inkább nem vesznek tudomást a kihágásokról, és kerülik azt, hogy az emberi jogok palesztin területeken való folyamatos megsértése miatt elítéljék Izraelt.”

Al-Vatan

A kurdokon kívül senki nem örül az amerikai Kongresszus által kidolgozott, de nem kötelező érvényű határozatnak, mely szerint Irakot, mint majdani föderális államot három területre: egy síita, egy szunnita, és egy kurd tegységre kellene osztani.

A múlt szerdán nyilvánosságra hozott tervezet szerint, mely még a Bush-kormányzat tetszését sem nyerte el, a három részt egy központi kormányzat irányítaná, és a közös ügyek között az olajkincs kezelése, és a határőrizet szerepelne.

A javaslatot a kurdisztáni kormányzat kitörő örömmel fogadta. A külügyi kapcsolatok iraki parlamenten belüli felelőse, Falláh Musztafa úgy látja, hogy ez „megoldás lehetne az iraki válságra, miután a nemzeti érdekek már megbuktak.”

A különböző területek igazgatásáért felelős képviselője pedig úgy látja: „a döntés egybevág az iraki alkotmánnyal, a föderális megoldás ugyanis nem jelenti az ország szétdarabolását, sőt inkább garancia arra, hogy Irak egységes ország maradjon.” „Ez a helyes eszköz egy új Irak építéséhez, ahol a jogok, és kötelezettségek kivétel nélkül minden népcsoportra érvényesek.”

A kurdokon kívül senki nem örül az amerikai javaslatnak. Núri al-Máliki, iraki miniszterelnök a nemzeti televíziónak adott nyilatkozatában „katasztrófáról” beszélt, és kijelentette, hogy felhívja az iraki képviselőket, hogy hivatalos válaszban utasítsák el a kongresszusi határozatot.
Szunnita, és síita vallástudósok egyaránt tiltakoztak a szétdarabolás ellen. Muktada asz-Szadr felszólította a Máliki-kormányzatot, hogy „foglaljon el világos álláspontot a kérdésben.”

A vallástudósok egyöntetű véleménye is az, hogy „az iraki alkotmány a föderáció elvét, és nem a szétdarabolás elvét tartalmazza.”

A libanoni síita szervezet, a Hezbollah is élesen bírálta Irak három egységre való osztását. A kiadott nyilatkozatuk szerint újból kiderült, hogy az amerikai kormányzat igazi célja Irak megszállása. A demokrácia, és a népek jogaira hivatkozva vonják meg az önrendelkezést az irakiaktól, tönkretéve ezzel Irak jövőjét. Mindezt pedig az olajért, és a „cionista tákolmány” (Izrael) érdekeinek érvényesítéséért.