N. Kósa Judit: Mindebből az következik, hogy hiába kezdődik most meg az iskolák – amúgy örvendetes – összevonása, a kínálatnak a kereslethez való igazítása, az alapvető bajon mindez nem segít. Ha kevesebb lesz is a négy-, a hat-, meg a nyolcosztályos, a szakközép- és a szakiskola, továbbra is átjárhatatlan marad a rendszer. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy a közoktatás felsőbb grádicsain vaktában folyik a tanítás. Hiszen sosem lehet tudni, mit, hogyan és mennyire tanult meg korábban a diák. Addig, amíg az államnak nem lesz bátorsága eldönteni, hogy melyik az az egyetlen rendszer, amelyet támogat – szólnak érvek a nyolc plusz négy és a hat plusz hat mellett is, a kettő viszont, mint látjuk, kizárja egymást -, addig legfeljebb az olcsóbb közoktatást lehet megcélozni, a hatékonyabbat aligha. És arra is fel kell készülni, hogy míg a mai zűrzavar uralja az iskolák világát, addig a rendcsinálás mellett is nehéz lesz érvelni. Addig nem a józan ész, hanem kizárólag a pártpreferencia dönt arról, hogy valaki soknak, kevésnek vagy épp elégnek találja-e a 6218-at.
(Népszabadság, 2007. szeptember 5.)
Magyarország
Szalai Piroska: Többen jönnek haza, mint ahányan elvándorolnak
