Vigh Károly: Az 1947. évi XVIII. törvény a Párizsi Békeszerződés 29. cikkelyének 3. pontja alapján előírta a Csehszlovákiából áttelepített magyar állampolgárok kárpótlását. E törvény rendelkezései szerint a kárpótlás mikéntjére és végrehajtására záros határidőn belül rendeletet kellett volna a magyar kormánynak hoznia, mivel a fenti békeszerződésben a magyar állam a kárpótlást magára vállalta.
Tekintettel arra, hogy az ezt követő évtizedekben a különböző kárpótlási jogszabályok sorából rendre kimaradt a Csehszlovákiából áttelepített magyar állampolgárok kárpótlása, az Alkotmánybíróság 1996-ban – a sajtóban megjelent panaszos levelek és egyes országgyűlési képviselők szorgalmazása hatására – 37/1996. (IX. 4.) AB sz. határozatában alkotmányos törvénysértést állapított meg és felhívta az Országgyűlést, hogy 1997. július 30-ig tegye meg a szükséges intézkedéseket e mulasztás megszüntetésére.
A kárpótlás tárgyában azonban a mai napig semmiféle intézkedés nem történt, ezért a sokat szenvedett, megalázott, anyagilag kifosztott magyar családok több mint fél évszázaddal e gyászos időszak után végre elégtételt, kárpótlást kell, hogy kapjanak, jóllehet sokan már nincsenek közöttünk, de örököseik – a szüleik által átélt meghurcoltatás miatt is – jogos igazságtételt várnak.
(Magyar Nemzet, 2007. október 1.)
