Az FPÖ lett az igazi munkáspárt

A Die Presse részletesen elemzi az osztrák választói csoportok voksolási szokásainak alakulását. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósít az osztrák néppárt elnökének lemondásáról.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilap Molterer, az ÖVP elnöke lemondott című cikkében ismerteti az osztrák választásokat követő belpolitikai eseményeket. Egy nappal a választási katasztrófa után a konzervatív osztrák néppárt levonta a szükséges következtetéseket. Wilhelm Molterer, az ÖVP 53 éves elnöke hétfőn este lemondott. A pártelnökség rendkívüli ülésén ügyvivői jelleggel átadta az ÖVP vezetését Joseph Pröllnek, a 40 éves környezetvédelmi miniszternek.

Az elnökváltásnak a lehető leggyorsabban, egy rendkívüli pártkongresszuson kell megtörténnie, közölte Molterer egy kétórás ülést követően. Az ÖVP több mint 8 százalékot vesztett, és 25,6 százalékkal a párt történetének legrosszabb eredményét érte el. Vasárnap este a pártelnököket felvonultató, úgynevezett elefántkörben még kitért a lemondására vonatkozó kérdés elől. A mezőgazdász végzettségű politikus, aki a vörös-fekete kormány pénzügyminisztere és alkancellárja volt, ügyvezető jelleggel először 2007 elején vette át a párt vezetését elődjétől, Wolfgang Schüsseltől. Molterert kezdettől fogva csak átmeneti megoldásnak tartották, Joseph Pröll helytartójának, aki most – korábban a vártnál – a helyébe léphet.

Pröll este, még a váltást követően kijelentette, hogy az ÖVP egyelőre nem kívánja megkötni magát, a következő kormányzati ciklusban kormányra lép vagy ellenzékben marad. A sokkoló vereséget követően már vasárnap szaporodtak azok a hangok az ÖVP-n belül, melyek a nagykoalíció folytatását javasolják az SPÖ-vel. Az SPÖ vasárnap – jelentős veszteségei ellenére – 29,7 százalékos eredményével a legerősebb párt maradt.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilapban Erich Witzmann Választási motívumok: a nyugdíjasok a szociáldemokratákat (SPÖ), a gazdák a néppártot (ÖVP), a fiatalok a szabadságpártot (FPÖ) támogatták című cikkében elemzi a meglepő osztrák választási eredményt. A szerző szerint különösen fontos volt a választók döntéseiben a kancellárjelöltek eltérő vonzereje. Az SPÖ-választóknál 17 százalék említette Werner Faymannt mint meghatározó motívumot, a néppártnál mindössze hat százalék találta Wilhelm Molterert döntő tényezőnek. Nála sokkal jobban szerepelt Heinz-Christian Strache 11 százalékkal az FPÖ-választóknál. Alexander Van der Bellen 19 százalékkal a zöldeknél játszott fontos szerepet a szavazásban. Kiemelkedő szerepet játszik Jörg Haider, az ő személye a BZÖ (Szövetség Ausztria Jövőjéért)-választók számára 49 százalékkal volt meghatározó a döntésben.

Jellemző (de nem meglepő), hogy az SPÖ sokkal jobban szerepel a nyugdíjasok körében. Az ÖVP viszont csak a magánszférában dolgozók és a gazdák körében szerepelt az átlagot meghaladóan. Az SPÖ és az ÖVP rendkívül idős választókkal rendelkezik. De az ÖVP a második a 29 év alattiak körében, itt azonban az FPÖ világosan vezet, ugyanúgy, mint 1999-ben. A közvélemény-kutató számára csak a zöldek gyenge szereplése meglepő a fiatalok körében, akiknél 2002-ben és 2006-ban messze az átlag feletti támogatásban részesültek. Fritz Plasser politológus szarkasztikus megjegyzése szerint „a zöldek kezdenek láthatóan őszülni”.

A választói magatartás jól tükrözi a választók iskolai végzettségét. Az SPÖ a legerősebb az általános iskolát végzettek körében, az FPÖ a szakmunkásképzőt végzettek körében, az ÖVP és a zöldek támogatói között az érettségizettek és a diplomások vannak. Az FPÖ lett az igazi munkáspárt, körükben 37 százalékos a támogatottságuk, míg az SPÖ-nél ez az arány 21 percentes. Nem meglepő, hogy az EU-ellenes választók az SPÖ-nél és az FPÖ-nél gyülekeztek, míg az ÖVP-re és leginkább a zöldekre voksoltak az unió támogatói.