Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Emlékműve által Che tovább él című cikkében ismerteti a kubai forradalmár első európai szobrának felavatásán történteket. A létező szocializmus megjelent a bécsi Duna parkban: a borús időben Che Guevara számos szocialista rajongója gyűlt össze, köztük Michael Häupl bécsi főpolgármester, Erwin Buchinger, az SPÖ szociális minisztere és Stefan Weber, a Drahdiwaberl együttes alapítója. A temetésekhez illő hangon emlékezett Karl Blecha – az SPÖ nyugdíjastagozatának vezetője – a 41 éve agyonlőtt kommunistára. Mint mondta: „emlékműve által Che tovább él”. (Blecha az SPÖ belügyminisztere volt 1981–1989 között, hivataláról egy fegyvercsempészési botrány kapcsán volt kénytelen lemondani. Az úgynevezett Noricum-ügyben a bíróság okirat-hamisításért és a bizonyítékok eltüntetéséért feltételes szabadságvesztésre ítélte.) „Szeretnénk egy rendkívüli embernek Bécsben a következő száz évre is emlékművet állítani”, emlékezett Blecha a forradalmárra, akivel 1965-ben Algírban találkozhatott. Blecha beszédében dicsérte Michael Häuplt, aki együtt masírozott az emlékmű kezdeményezőivel.
A főpolgármester lelkesen szólt Gerda Fassel 70 centiméter magas bronz mellszobráról. Häupl kijelentette: hamis az az állítás, hogy Che gyilkos lett volna. Ember volt – jelentette ki a szónok. Ezért az emlékmű melletti kiállás szerinte nem relativizálása a közös értékeknek, hiszen a szocializmus szabadság nélkül elképzelhetetlen, s gyakorolni kell a világ elnyomottaival történő szolidaritást. Az ünnepség zárásaként a „Cuba Si” csoport elénekelte a Commandante Che Guevarát.
A mellszobor ellen az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) is tiltakozott. 25 szabadságpárti aktivista tüntetett csendben már a rendezvény alatt. Toni Mahdalik, az FPÖ önkormányzati képviselője meglepetésének adott hangot, hogy Häupl egy bűnöző előtt tiszteleg, akinek számtalan élet szárad a lelkén, s a világot egy atomháborúba akarta taszítani. Mahdalik egy táblát tartott a magasba, melyre annak a 135 halottnak a nevét írták, akiknek a meggyilkolásáért közvetlenül Che Guevara volt felelős. Mahdalik ezért azt követelte, hogy egy magyarázó táblát állítsanak a mellszobor mellé.
A bécsi Che-projektet az Osztrák–Kubai Társaság kezdeményezte. Ennek olyan prominens tagjai voltak, mint Elfriede Jelinek és a közelmúltban elhunyt Wendelin Schmidt-Dengler, aki 28 000 eurót gyűjtött a mellszoborra. A Duna parkban Che Guevara mellett megtalálható a szabadságharcos Simon Bolivar és Salvador Allende egykori chilei elnök szobra is.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Így szórja szét az állam az adófizetők millióit című cikkében ismerteti a „2008-as feketekönyvet”.
A „feketekönyv” 36. kiadása 119 példát említett a felelőtlen gazdálkodásra. Ebben az évben a kiadvány kiemelt figyelmet fordít a „vegyes finanszírozásra”, ahol a tervezés és kivitelezés nem egy kézben található. Ezeket általában különböző forrásokból finanszírozzák – a pénz az EU-ból, a szövetségi államtól, a tartományoktól és az önkormányzatoktól érkezik. Az ilyen projektek rendszeresen szétfeszítik a pénzügyi kereteket.
Különösen keserű a helyzet, amikor a felelőtlen gazdálkodás még ésszerűtlenséggel is párosul, mint azt egy mecklenburg–elő-pomerániai példa mutatja. A tartomány a gazdáknak épített 480 000 euróért egy autópályahidat, hogy használni tudják az út két oldalán fekvő földjeiket. Csak nem vettek méretet a modern mezőgazdasági gépekről. Ugyanis nagyobb eszközökkel felszerelt traktorokkal képtelenség ráhajtani, mert a híd túl keskeny számukra.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali müncheni napilap A baloldali párti éhségsztrájkja című cikkében foglalkozik egy szokatlan politikai tiltakozási formával. Wolfram Sondermann, a volt baloldali párti politikus szombat éjféltől éhségsztrájkba kezd, hogy ezzel felhívja a figyelmet a pártjában uralkodó állapotokra. Sondermann azzal vádolja egykori pártjának vezetését, hogy manipulálja a tagnyilvántartást, hogy a többségi viszonyokat a pártkongresszusokon saját szája íze szerint alakítsa. A legutóbbi tartományi pártkongresszusokon megvonták tíz küldött szavazati jogát. Azokat az elvtársakat, akik bírálni merték Alexander Ulrichot, a tartományi pártvezetőt, tudatosan törölték a központi párttagnyilvántartásból.
Sondermannt saját adatai szerint szeptember 20-án kizárták a pártból. Ő a párthatározat ellen az országos döntőbizottsághoz fordult.
