Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Michael Hanfeld Itt roma vagyok, itt lehetek című cikkében foglalkozik azzal a kérdéssel, mi a cigányok politikailag kellően korrekt ábrázolása a német köztelevízióban. Egy diszkriminatív filmet látott a WDR által tegnap bemutatott Tűzjegy című Tetthelyében. Sőt, a film „veszélyes, mert ott megerősítik a cigány kisebbséggel kapcsolatos stigmákat és negatív kliséket, amelyek számára a holokausztot és a náci propagandát követően még mindig igen termékeny a talaj a társadalmunkban.” Ezt írta Romani Rose, a Német Romák Központi Tanácsának elnöke két hete Monika Pielnek, a WDR intendánsának. A WDR visszautasította a gyanúsítást.
A bemutatott filmben a cigányokat éppen, hogy a vádakkal ellentétesen jellemezték. A romákat, nem „bűnözőnek, szörnyűnek és mocskosnak” ábrázolták, hanem embereknek, akik nehéz helyzetben élnek, akiknek nem könnyű az integráció.
Ha a filmet szemrehányás illetheti, akkor éppen azért, mert minden jelenetben felfedezhető jó szándékot mérhetetlenül túlzásba viszik.
Romani Rose filmmel kapcsolatos bírálatának mérhetetlen butaságát aláhúzza az a körülmény, hogy az Rudolf Sarközi javaslata alapján készült. Sarközi az SPÖ bécsi önkormányzati politikusa és az osztrák romák kulturális egyesületének elnöke, aki 1944-ben a lakompaki lágerben született.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Benedikt Fremd Jörg Haider özvegye kilép a férje árnyékából című cikkében elemzi a BZÖ jövőjéről zajló vitákat. Jörg Haider temetése – melyet szombaton élőben közvetített az osztrák köztelevízió – nem csak a túlzásba vitt hőstisztelet aktusa volt, hanem egyúttal politikai demonstráció is.
A temetés jellemző jelenete vol, amikor a tartományi kormány székhelyén a koporsót vitték le a lépcsőn, akkor kilépett a feleség, Claudia Haider a családtagok és a gyászolók köréből, hogy köszöntse a halottat. Ott, ez előtt a publikum előtt, ez nem csak személyes gesztus, hanem politikai nyilatkozat is egyben. Az 52 esztendős asszony a rekviem után beszélt és az elmúlt napokban más lépésekkel magára vonta a figyelmet. Újra és újra átölelte az embereket, vigasztalta őket. Claudia Haidert realistának, hiúságtól mentesnek és humorosnak ábrázolják ismerői. Ő az elmúlt években nem csak a családot tartotta össze, de a nyilvánosság előtt – mint Feistritz im Rosental önkormányzati képviselője – is szerepet vállalt. S ebben a tevékenységében bizonyította érzékét a társadalmi egyensúly iránt. A hagyományőrző szövetségek éppen úgy tisztelték, mint a művészek, akikhez Jörg Haider egész életében képtelen volt egészséges viszonyt kialakítani.
Ezért nem meglepő a követelés, hogy az özvegy kapcsolódjon be a politikába. Claudia Haider egyszerre lenne a folytatás és az antitézis. Peter Filzmaier politológus számára ő a legalkalmasabb, aki életben tarthatná Jörg mítoszát.
