Nem vagyok szervezet vagy mozi

Sőrés Zsolt, a Láthatatlan Filmek Klubja szervezője, 2003 óta működteti klubját, jelenlegi székhelyük a Ludwig Múzeum, ahol kiváló technikával tudják a filmeket vetíteni. „Imádom a filmeket, ezért is hoztam létre a filmklubot azoknak a nem zsáner filmeknek, melyek nem kerültek be a mozikba, mert nagyon sokat tudnak adni az emberek számára” – tette hozzá a szervező az MNO-nak.

Lukács Zsuzsa
2008. 10. 02. 11:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Nem vagyok önálló szervezet vagy mozi, csak egyszer játsszuk le a filmeket, és hála az égnek, ennek ellenére is van érdeklődés az emberekben ezen filmek iránt, ez felemelő érzés, mert a nézők miatt csinálom” – mondta Sőrés.

A szervező meggyőződése: azon kell lennünk, hogy a szuggesztív, kimagasló és különleges filmek befogadása nyomán személyiségünkben erősödve hathassunk a világra. Sőrés vetített filmjei néha áldozatává estek a cenzúrának, éppen ezért a klubban a bemutatott alkotások az underground filmiparnak az unikumai, melyek tiszták és érintetlenek. „Nagyon sok esetben ezeknél a filmeknél tisztázatlanok a jogok, tehát nem mindig egyszerű folyamat a filmvetítések megszervezése. Tisztán szeretném ezt csinálni, ezért előfordult már az is, hogy meg tudtam keresni az alkotókat, kapcsolatba léptem velük, hogy megszerezhessem a jogokat” – tette hozzá Sőrés. Így került a szervező kapcsolatba Andrej Iszkanovval, a fiatal, keletorosz rendezővel, aki „a világ végén”, még Szibériánál is északabbra lakik. „Andrej még csak harminckét éves, de máris komoly, vitákat provokáló, eredeti életmű áll mögötte, a nézőközönségnek lesz szerencséje megtekinteni alkotásait a sorozat végén, decemberben és január elején” – említette a szervező.

A gyakran teljesen minimális költségvetésből dolgozó Iszkanov, a HD mestere túllép a filmes tabukon, atipikus kifejezési formákkal él, expresszív audiovizuális nyelvet beszél, számára nem ismertek a sémák. Eleinte horrorfilmrendezőnek tartották, de Sőrés szerint egy radikális metafizikus szürrealista, aki öncenzúrától mentesen rendezi filmjeit. „Ilyen rendezők jöhetnek számításba, akik mások és különlegesek, újítók és víziókat testesítenek meg alkotásaikban” – fűzte hozzá Sőrés.

A víziókra szükség van, mert a mentális és kulturális egészségünkhöz hozzátartozik, s a művészet az egyetlen terület, ami kiváló médium lehet mindehhez. Sőrés tele van tervekkel. Többek között Peter Watkins, Lech Majewski és Jörg Buttgereit filmjei bemutatására készülődik. „Szeretném, ha ezek közül a remek rendezők közül néhányan eljönnének személyesen is, ezen dolgozom most. Jörgöt már nagyon régóta szeretném, aki halálművészettel foglalkozott az 1980-as és a 90-es években, és mind a mai napig nagy kultusz övezte rendező” – mondta Sőrés. A szervező szerint ezen filmekben a technocivilizációnkat megelőző rituális kultúra archetipikus emberi mozzanatai emelődnek vissza a posztindusztriális korba, hogy a mindennapi vizuális médiaszeméttel szemben nyújtsanak alternatívát. „Én ezzel teljesen azonosulok, és az a tapasztalatom, mint alkotó ember, hogy gyakran idáig kell visszamennünk, mert ennek a báziskultúrának a szellemiségét kell visszahoznunk, hogy változásra alkalmas lehetőségeket teremtsenek a mi kultúránkban” – jelentette ki Sőrés.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.