Nem vagyok szervezet vagy mozi

Sőrés Zsolt, a Láthatatlan Filmek Klubja szervezője, 2003 óta működteti klubját, jelenlegi székhelyük a Ludwig Múzeum, ahol kiváló technikával tudják a filmeket vetíteni. „Imádom a filmeket, ezért is hoztam létre a filmklubot azoknak a nem zsáner filmeknek, melyek nem kerültek be a mozikba, mert nagyon sokat tudnak adni az emberek számára” – tette hozzá a szervező az MNO-nak.

„Nem vagyok önálló szervezet vagy mozi, csak egyszer játsszuk le a filmeket, és hála az égnek, ennek ellenére is van érdeklődés az emberekben ezen filmek iránt, ez felemelő érzés, mert a nézők miatt csinálom” – mondta Sőrés.

A szervező meggyőződése: azon kell lennünk, hogy a szuggesztív, kimagasló és különleges filmek befogadása nyomán személyiségünkben erősödve hathassunk a világra. Sőrés vetített filmjei néha áldozatává estek a cenzúrának, éppen ezért a klubban a bemutatott alkotások az underground filmiparnak az unikumai, melyek tiszták és érintetlenek. „Nagyon sok esetben ezeknél a filmeknél tisztázatlanok a jogok, tehát nem mindig egyszerű folyamat a filmvetítések megszervezése. Tisztán szeretném ezt csinálni, ezért előfordult már az is, hogy meg tudtam keresni az alkotókat, kapcsolatba léptem velük, hogy megszerezhessem a jogokat” – tette hozzá Sőrés. Így került a szervező kapcsolatba Andrej Iszkanovval, a fiatal, keletorosz rendezővel, aki „a világ végén”, még Szibériánál is északabbra lakik. „Andrej még csak harminckét éves, de máris komoly, vitákat provokáló, eredeti életmű áll mögötte, a nézőközönségnek lesz szerencséje megtekinteni alkotásait a sorozat végén, decemberben és január elején” – említette a szervező.

A gyakran teljesen minimális költségvetésből dolgozó Iszkanov, a HD mestere túllép a filmes tabukon, atipikus kifejezési formákkal él, expresszív audiovizuális nyelvet beszél, számára nem ismertek a sémák. Eleinte horrorfilmrendezőnek tartották, de Sőrés szerint egy radikális metafizikus szürrealista, aki öncenzúrától mentesen rendezi filmjeit. „Ilyen rendezők jöhetnek számításba, akik mások és különlegesek, újítók és víziókat testesítenek meg alkotásaikban” – fűzte hozzá Sőrés.

A víziókra szükség van, mert a mentális és kulturális egészségünkhöz hozzátartozik, s a művészet az egyetlen terület, ami kiváló médium lehet mindehhez. Sőrés tele van tervekkel. Többek között Peter Watkins, Lech Majewski és Jörg Buttgereit filmjei bemutatására készülődik. „Szeretném, ha ezek közül a remek rendezők közül néhányan eljönnének személyesen is, ezen dolgozom most. Jörgöt már nagyon régóta szeretném, aki halálművészettel foglalkozott az 1980-as és a 90-es években, és mind a mai napig nagy kultusz övezte rendező” – mondta Sőrés. A szervező szerint ezen filmekben a technocivilizációnkat megelőző rituális kultúra archetipikus emberi mozzanatai emelődnek vissza a posztindusztriális korba, hogy a mindennapi vizuális médiaszeméttel szemben nyújtsanak alternatívát. „Én ezzel teljesen azonosulok, és az a tapasztalatom, mint alkotó ember, hogy gyakran idáig kell visszamennünk, mert ennek a báziskultúrának a szellemiségét kell visszahoznunk, hogy változásra alkalmas lehetőségeket teremtsenek a mi kultúránkban” – jelentette ki Sőrés.