Tihanyi Örs: Ha a pénzügyi katasztrófa veszélyének szemszögéből közelítjük meg a problémát, akkor úgy tűnik, átmenetileg stabilizálódott a kormányfő pozíciója, mivel krízishelyzetben fokozott kockázattal jár a legfontosabb operatív döntési jogokkal rendelkező vezető lecserélése. Más a helyzet viszont, ha végighordozzuk szemünket azokon a botrányokon, amelyek a belpolitikai klímát szennyezik. Elég megemlíteni Zuschlag János nevét, vagy felidézni az el nem múló hatású őszödi beszédet, hogy belássuk, hiába látszik megszilárdulni a pártelnök-kormányfő helyzete (különösen a kormánysajtó kommentárjait böngészve), a kép mégis csalóka. Az elmúlt hat esztendő böszmeségei után olyan aknamezővé vált a körülötte lévő terep, hogy akár egyetlen óvatlan lépés is elegendő lehet annak a láncreakciónak a megindulásához, aminek végkimenetele nem lehet kétséges. Képzeljük csak magunk elé a drámai csúcspontot, amikor a riadtan pislogó Daróczi Dávid és az ájtatos arcot vágó Lendvai Ildikó társaságában feltűnik Gyurcsány alakja, aki ezúttal nem a Nemzeti megmentési program 99. pontját készül ismertetni, hanem ehelyett a miniszterelnöki tisztségről történő lemondást jelenti be. Mindez hatalmas megkönnyebbülést jelentene az ország józan többségének. Ugyanakkor rémisztő dilemmává válna az önálló döntésektől elszokott szocialista pártvezetés számára, hiszen záros határidőn belül jelölniük kellene valakit, aki hajlandó odahajtani fejét a választópolgárok által összeácsolt guillotine alá.
(Magyar Nemzet, 2008. október 28.)
