-Egy friss felmérés szerint a fiatal gyerekek jelentős része elfogadhatónak tartja az erőszakot az akaratérvényesítésben, valamilyen tendenciának a része, vagy egy statikus állapot, ami korábbi negatív hatások eredménye?
-Ezt a jelenséget nem lehet elválasztani a globalizált világ folyamataitól. Évek óta hallunk mindenféle erőszakos cselekedetekről; Amerika és Japán mellett most már Európából is érkeznek ezzel kapcsolatos információk. Amit az említett felmérés mutat, az egy olyan részfolyamat, ami kapcsolódik a világ fő folyamataihoz. Mindamellett úgy tűnik, hogy ennek van egy sajátos „magyarsága” is, ez egy rossz értelemben vett hungarikum. Hiszen ezt a fajta erőszakot – amely az iskolákban jelenik meg –, a magyar társadalom talán félre is értelmezi, mivel csak a világtendencia részeként értékeli, miközben arról is szó van, hogy ha az iskola státusa, illetve az ott átadott tudás megkérdőjeleződik, ennek következtében megkérdőjeleződnek a társadalomban megjelenő értékek is – már amennyiben beszélhetünk ilyenekről. A magyar társadalom helyzete azért speciális, mert az elmúlt 18 évben nem történt olyan fajta konszolidáció, amely mentén egyáltalán megfogalmazható lehetne egy olyan általános társadalmi elvárás, amely meghatározza, hogy mire való az iskola, milyen tudást ad, illetve, hogy az ott tanítók gyakorlatilag a mindenkori társadalom értékét hogyan s mi módon közvetítik. Ezek az erőszakos cselekmények nem csak a gyerekekhez köthetők, hanem a szüleikhez is – ugyanis ez a család által mutatott minta mentén alakul ki.

Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot