Balavány György: Ma egy kétgyermekes magyar pedagógus házaspár kevesebbet keres a munkájával, mint egy négygyermekes, munka nélküli cigány család segélyekből, adományokból és kétes ügyekből. Eközben cigányok egész falvakat rombolnak le, erdőket-mezőket tarolnak le, s felkoncolják, aki útjukba áll. Ahol túlerőbe kerülnek, nyíltan terrorizálják a lakosságot. És a magyarok tűrik a mindennapi Olaszliszkát. Tűrik, hogy a vagyonuk, az életük és a szavuk kevesebbet ér, mint a cigányoké. A magyarok nem tehetnek róla, hogy a „cigány politikus” kifejezésről Kolompár Orbán jut az eszükbe, aki máig nem tisztázta magát a sokmilliós sikkasztás vádja alól, vagy Horváth Aladár, esetleg az a Mohácsi Viktória, aki a magyarokat vádolja, amikor háborúznak a cigány uzsorások. A magyarság azonban tolerálja a hivatásos mocskolódókat, a kivakarózott jogvédőket, a tarkamagyar-őrülteket, sőt a szocibérenc filisztereket is. Hát ez a valóság. Meg az, hogy nincs kedvem tovább az adómból eltartani naplopókat, akkor sem, ha cigányok. Tartsák el magukat, dolgozzanak, ha élni akarnak. S még valami: Obamát nem azért választották meg, mert fekete. Hanem mert igazi amerikai, aki szereti és szolgálja a hazáját. Ez nem bőr, hanem szív kérdése. Bizonyos vagyok benne, hogy a magyarok szívesen választanának igazi magyar miniszterelnököt, függetlenül attól, milyen származású. De az erre vonatkozó kérdést mostanában nem teszi föl nekik senki. Ha föltennék, és a válasznak volna politikai következménye, akkor beszélhetnénk demokráciáról…
(Magyar Nemzet, 2008. november 10.)
