Boros Imre: A népszerűség mellé a zseb is jól járhat. Ebben a tekintetben a 600 milliárdos bankcsomag a legárulkodóbb. Feltételei enyhén szólva sajátságosak. Szinte ugyanaz a logika, mint az 1995-ös bankkonszolidációnál volt. Ott is elég lett volna egy garancia a bankoknak, de azonnal tőkét toltak beléjük. Itt is tőkével akarják megerőszakolni a pénzintézeteket először, és csak azoknak adnának garanciát, akik már a tőkefeltöltést elfogadták. Tudomásom szerint a bankok tőkemegfelelésével nincs ez idő szerint semmi baj, de nehezen kapnak hiteleket. Erre a garancia a segítség. A fordított eljárásnak lenne értelme, előbb garancia, és ha szükséges, csak akkor tőkeinjekció. Az 1995-ös bennfentesek időben teletömhették a bankokat hitelekkel, amiket soha napján akartak visszafizetni, mert tudták, hogy az adófizetők majd állják a számlát, most pedig az adófizetők pénzét szükségtelen tőkeemelésre azért akarják felhasználni, hogy később kinyíljon a kapu a pénzintézetek nyomott áron történő tulajdonosváltására.
(Magyar Nemzet, 2008. november 12.)
