Már délután 4 órától gyülekeztek a különböző szurkolói csoportok képviselői a Honvéd-DAC mérkőzésre. A Határ úti metrómegállótól az Ady Endre úton át, végig a Bozsik-stadionig „lépésenként” álltak a rendőrautók, rabszállítók és a kommandósok.
A különleges egységek alakulatainak ezen az estén azonban nem maradt más, csak a didergés, mert esélyük sem volt arra, hogy közbeavatkozzanak.
A különböző táborok képviselői együtt, békében, az összefogás jegyében közelítették meg a stadiont, ezúttal ismét nem számított, ki a kispesti, ki a fradista, ki az újpesti, ki az angyalföldi, és ki az, aki vidékről érkezett a találkozóra.
A vártnál ugyan valamivel kevesebben tették tiszteletüket a találkozón, de azok, akik ott voltak, tiszta szívből örültek, amikor meglátták, hogy a kezdőrúgást az a Lengyel Krisztián végezte el, aki a legsúlyosabb sérültje volt a DAC-Slovan mérkőzés rendőrattakjának.
A 90 perc során végig frenetikus és sportbaráti volt a hangulat, a vendégszektorban a dunaszerdahelyiek között különböző magyarországi szurkolói csoportok is drukkoltak.
A szünetben talán a legnagyobb létszámban jelen lévő kispestiek is úgy döntöttek, hogy átvonulnak a DAC-drukkerek mellé, így még közösebb, még magyarabb lett a szurkolás.
Ami a futballt illeti: szinte még a fülekben csengett a kezdést jelző sípszó, amikor a vendégek előnybe kerültek, majd a félidő derekán egyenlíteni tudott a Honvéd. A szünet után a cseréké lett a főszerep (a dunaszerdahelyi csapatba beállt Regedei is), mindkét tréner lehetőséget adott a mérkőzést a kispadon kezdőknek.
Gólt ez a játékrész már nem hozott, így barátságos döntetlennel végződött a meccs.
(nb1.hu)
