Seszták Ágnes: Ki nyer ma?

Seszták Ágnes: Nincsen ingyenebéd! – mondja gúnyosan Gyurcsány Ferenc (évi osztaléka százmillió forint) és Simor András jegybankelnök (havi fizetése 7,5 millió forint), utóbbi sokallja a minimálbért (69 ezer forint) is. Nem is kellene itt ingyen semmi, ha árán fizetnék meg a munkát. Erről azonban szó sincs: sem szervezeti és működési szabályzat, sem kollektív szerződés, sem szakszervezet nem védi a dolgozót. Akkor lehet elküldeni, amikor akarják, annyi a fizetése, amennyit adnak, és vagy be van jelentve, vagy nincs. Ki akarna ezek után ezekre szavazni? Ha ez Lengyelország volna, azt mondanám, senki. De Magyarországon vagyunk, Gyurcsány Ferenc elátkozott féldiktatúrájának kvázidemokráciájában. Ott, ahol az átlagember átlagmemóriája egy vagy két hónapra szavatolt. Ahol Ferike félszázalékos nyugdíjemelése hősi tett, de Orbán 14 százalékos emelése a nyugdíjasok elárulása volt. Ahol egy milliárdos arról csacsog, hogy tudja, mit jelent hatvanezer forintból megélni. Ahol a kormány annyira impotens, hogy a megszorításon és a kifosztáson kívül más eszközt nem ismer. Ahol ha közel ülsz a tűzhöz, lehetőségeid tárháza végtelen. Pályázat nélkül tiéd a munka, érettségin átcsúszott gyereked előtt bármelyik egyetem nyitva, van olcsó telek, lízingelt autó, zártkörű klub, visszabérelt üdülő, lepusztított áron üzem, privatizált gyár, tanácsadó, életrajzíró, rablott villa, fizetett imádók.

(Magyar Nemzet, 2008. november 26.)