Albérleti támogatást, valamint a munkába álláshoz segítséget kaphatnak a hajléktalanok néhány év múlva egy európai uniós program segítségével, így sok fedél nélkül élő kikerülhet végre az ellátórendszerből – közölte Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke és Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes újságírók előtt hétfőn Budapesten.
Az országos szintű program 2010 és 2013 között várhatóan háromezer hajléktalannak, illetve fedél nélküli családnak tud átlagosan havonta mintegy 20 ezer forintos segítséget nyújtani ahhoz, hogy ne a hajléktalan-ellátás keretei között kelljen élniük. A lakhatási támogatás 6-18 hónapra szól, ez idő alatt a rászorulóknak talpra kell állniuk, egzisztenciát teremteniük; ebben szociális munkások nyújtanak majd segítséget egyedi programok mentén.
Vecsei Miklós arra hívta fel a figyelmet, a program rendkívüli előnye, hogy rugalmas, így például akinek munkába állásához kell kisebb anyagi segítség, annak ebben is segíteni tudnak. Példaként említett egy pincér képesítésű szállólakót, akinek a fogpótlását fizetve találtak újra munkát. A szakember ugyanakkor az MTI kérdésére leszögezte: a program alapelve, hogy nem kívánnak az ellátórendszerbe „beforgatni” olyanokat, akik eddig nem voltak hajléktalanok. Így például csak azok kaphatnának albérleti támogatást, akik már hosszabb ideje élnek fedél nélkül.
Ikvai-Szabó Imre, a főváros szociálpolitikáért felelős vezetője arra mutatott rá, hogy a „külső férőhelyeket” megnyitó program végre „felülről nyitottá” tudja tenni az ellátórendszert, ez pedig azt jelenti, hogy sokan kitörhetnek a hajléktalanságból. Utalt arra, hogy eddig a segítő szervezetek akkor kaptak pénzt, ha egy hajléktalant „befektettek egy ágyra”; az új, mintegy négymilliárd forintos uniós forrású program pedig irányában éppen „ennek az ellenkezője”. Jelezte: a külső férőhelyek lényegesen olcsóbbak, mint a szállók ágyainak fenntartása. A szakember az önkormányzatok segítségét is kérte a majdani országos programban; vállaljanak szerepet abban, hogy a rászorulók azon a településen tudjanak egzisztenciát teremteni, ahol élnek, ahonnan származnak.
Vecsei Miklós elmondta azt is, rövidesen újra megnyílik a Nyugati pályaudvarhoz közeli úgynevezett „szociális csomópont”, ahol egyszerre 50-100 hajléktalan rászorulónak tudnak mosási, fürdési, étkezési, pihenési lehetőséget nyújtani. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a Szobi utcai intézményhez hasonló, további négy-öt csomópontot nyithatnának a városban, akkor a hajléktalanok jó része nem az aluljárókban, hanem ezekben a nyitott intézményekben élne. Vecsei Miklós, aki korábban „hajléktalanügyi” miniszteri biztos volt, emlékeztetett arra, hogy ősszel a szakmai szervezetek benyújtották azt az ágazati stratégiát, ami nem csak a 25-30 ezer hajléktalanról szól, hanem arról a hárommillió emberről is, akiknek hasonló nehézségeik vannak, mint azoknak, akik a nagyvárosokban fedél nélkül élnek. Ezzel összefüggésben a „legdrámaibb üzenetnek” azt nevezte, hogy a cigány közösségek szétesésével egyre több roma jelenik meg a hajléktalan-ellátórendszerben, pedig a korábbi években éppen az összetartásuk óvta meg őket ettől. Arra mutatott rá, hogy a hajléktalanok táboránál sokkal többen vannak például azok a gyerekek, akik nem „szem előtt, az utcán”, hanem fűtetlen cigánytelepeken élnek nyomorúságos körülmények között.
A hajléktalanok országosan 25-30 ezres táborára a fővárosban a téli időszakban 8-10 ezer szálláshely jut, az ágyak közül minden második Budapesten van. Mintegy háromezren lehetnek azok, akik a főváros utcáin, vagy a város környéki erdőkben sátrakban, bódékban élnek. Sok hajléktalan él még nagyobb városokban, így például Miskolcon; a borsodi megyeszékhelyen 800-900-ra teszik a számukat. A hajléktalanok között a legnehezebb helyzetben azok vannak, akik pszichiátriai vagy alkoholbetegségük miatt orvosi segítségre szorulnának; számukra speciális szállókra lenne szükség, ám ilyen férőhelyből nagyon kevés van.
(MTI)
Sebestyén József
Saját közösségi oldalán buktatták le a Sebestyén József haláláról hazudó Razsó Zoltánt
