Zord Gábor László: A vezető, akit ma az amerikai nép megválaszt, ezzel a nyilvánvaló helyzettel szembesül, amennyiben kicsit is nyitott a felfogása. Felelőssége ugyanakkora, sőt nagyobb, mint a szerencsésebb helyzetben regnáló amerikai elnököké, miközben reális célja kevéssé lehet kecsegtető. Az időtávlaton lehet vitatkozni, de semmi kétség nem férhet hozzá, hogy véget ér a megkérdőjelezhetetlen „amerikai szupremácia” kora, éppúgy, ahogy történt az más világhatalmak, birodalmak esetében is. Az új amerikai elnök akkor jár el jól, ha nem szegül szembe erőnek erejével a feltartóztathatatlan leértékelődéssel, viszont szorgos és nyitott diplomáciával kipuhatolja hosszú távú lehetőségeinek, a fenntartható nagyhatalmiságnak a határait. A hagyományos birodalmi sors elkerülése – amelyről sokan úgy tartják, hogy bele van kódolva az amerikai demokráciába – most attól függ, hogy tudjanak engedni ott, ahol szakadni készül valami. Például a közel-keleti politika radikális felülvizsgálatával, amely az Amerika-ellenes hangulat központjában áll. Amennyiben elmarad a racionális politika, nem kizárt egy újabb 9-11-es katasztrófa sem, olyan változatban és olyan helyen, amelyre még senki sem számít Washingtonban.
(Magyar Nemzet, 2008. november 4.)
